Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1892, 1893, 1894 (Budapest, 1895)
I. Szabályozás
10 A Gellértrak- part kiépítése. részint a Gellérthegy oldalára tervezett szabályozáshoz való csatlakozás miatt elkerülhetetlenül szükséges volt. E részlet szabályozásánál is különös gondot fordított a műszaki osztály a fekszinek czélszerü rendezésére. A már előbb említett vegyes bizottság ezt a tervet is behatóan megvitatván, úgy találta, hogy az a czélszerüség, kényelem, csin és városrendezés érdekei szempontjából a nehéz feladatot szintén igen szerencsés megoldásra juttatja, s ha a terv egyszer valósággá lesz; a Gellérthegy ma oly dísztelen ezen oldala a fő- és székváros egyik legkiválóbb fénypontja lesz. A bizottmány tehát általánosságban a Gellérthegyre vonatkozó szabályozási és fekszini tervet is melegen pártolta oly javaslattal mégis, hogy 1. a dunapart és Döbrentei-utcza közti rész szabályozásának kérdése, míg az eskütéri híd ügye a kivitel módjára nézve végleges megoldást nyer függőben tartassák, annyival inkább, mert bármely alternatíva szerint épüljön a híd, a kérdéses terület ^hoz alkalmazandó szabályozása a már ezúttal megállapítani ajánlott további szabályozással czélszerüen össze lesz illeszthető. 2. a tervezett nyaralóparczellák a szikla-utczáig terjedőleg a nyaralókkal való beépítés eszméjének elejtése mellett nyilvános park czóljára tartassanak fenn; 3. a Gellérthegy oldalán tervezett fő-út a kőmives-utcza és a Gel- lórthegy-utcza közti telektömbre a műszaki osztály által indítványozott nyaralószerü beópitós elejtendő és e tömb a II. övezetbe sorozandó volna, 4. a Gellérthegy oldalán tervezett fő-út mentén a műszaki osztály az ópitkezósekhez a terven elő kerteket tüntetvén ki, ezen előkerteket a vegyes bizottság elejteni kivánta, részint mert felettük az előző pont értelmében nem nyaralók, hanem nagyobbára park lesz, részint és különösen azért, mert az illető telkeknek lejtős fekvésük mellett még oly csekély mélységük is van, hogy azokon élőkért hagyásával sokszor nem is igen lehetne észszerűen építkezni. Ezeket a javaslatokat úgy a székes főváros, mint mi is egész terjedelmekben elfogadtuk, Egyszersmind felhívtuk a székes fővárost, hogy a kelenföldi pályaudvarhoz tervezett utak egyikót minél előbb építse ki, any- nyival inkább, mert ezt a közutakról és vámokról szóló törvény alapján a kereskedelemügyi minister úr is már régebben sürgeti. Ez iránt már 1891-ben felterjesztést intéztünk a földmivelésügyi minister úrhoz, kitől az a válasz érkezett volt, hogy a Gellót-rakpart kiépítését nem tekintheti feladatának; a kiépítés kérdése újabban felmerült, kapcsolatban az új hidak ügyével; nevezetesen a kereskedelemügyi minister úr a földmivelésügyi minister úrhoz fordult, kérve a rakpart kiópitósét, de az utóbbi ezúttal is tagadólag válaszolt, azt hozván fel, hogy a fővárosi dunaszakasz szabályozva van s részéről intézkedésnek a szüksége nem forog fenn. Ennek következtében a kereskedelemügyi minister úr a pénzügy minister urat kereste meg s jelezve, hogy a Gellért-rakpart mintegy 650 méter hosszú, melyből körülbelül 260 méter a vámházi híd budai feljárójával kapcsolatosan lesz építendő és ennek költségeiről a hidak költségelőirányzatában gondoskodva is van, kérte, hogy lehetőleg a hídépítési alap terhére fedezetről gondoskodnék, melylyel a rakpart folytatólag egész a Rudasfürdőig ki legyen építhető. A pónzügyminister
