Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1889, 1890, 1891 (Budapest)

III. Nagykörút

III.

NAGY-KORÚT.

A nagykörút ügye aminő lassan indult eleinte, a 70-es években’ annál gyorsabb lépésekkel fejlődött később, különösen az 1884. évi XVIII. t.-ez. megalkotása után. Az út vonala már 1888. végén csaknem egészen meg volt nyitva; s bár véglegesen a fő gyűjtőcsatorna miatt azt nem rendezhettük, az épitósi kedv meglepő élénkséget nyert a megnyitott szakaszok mindegyikében.

Ebben és a forgalom érdekeiben igazolva láttuk azon törekvésünket, hogy a Lipót-körút az Árpádmalom kisajátításával mindenütt teljes szélességében legyen megnyitva és véglegesen rendezve, annál inkább, mert a Podmaniczky-utczai kiágazáson kivül ez az egyetlen szakasz, mely nem képezi medrét a majdani főgyűjtő csatornának, a hol tehát a végleges rendezés ettől függetlenül eszközölhető.

Az Árpádmalom kisajátítása nem bizonyult ugyan könnyű feladatnak, mert a magas kártalanitási igényekkel szemben a tárgyalások, többszöri megszakítás mellett, csak igen nehezen haladhattak; de végre is megegyezésre vezettek.

Xagy ipartelepről lóvén szó, nem remélhettük azt, hogy az 1871-ben készült becslésben felvett 162,311 Irton a kisajátítás sikerüljön; nem remélhettük ezt már azért sem, mert az 1871-diki becslés csak a telekből az útba eső mintegy 480 O öl terület és az ezen álló épületrészek kártalanításáról gondoskodott, holott az 1881. évi XLI. t-ez. 14. §-a akként rendelkezik, hogy „a kisajátítandó területen levő épület, vizimü, vagy más tartozók nem részletekben, hanem mindig egészben tárgya a kisajátításnak.“

E körülmény esetleges kisajátitási perben kilátásainkat szerfölött kedvezőtlenekké tevén, áldozat árán is arra kellett törekednünk, hogy lehetőleg barátságos megegyezésre jussunk, a mi csak 300.000 írt kártalanitási összeg alapján volt elérhető.

Elhatároztuk azonban magunkat erre az áldozatra a következő okoknál fogva:

1. a Lipót-körút rendezését elodázhatlanul sürgősnek kellett tekintenünk, mert az útnak az Árpádmalom előtti szűkületénél a közlekedés veszélyes volt, nemcsak a közúti vaspálya hirtelen kanyarodásai, hanem- miatt is, hogy ezen a helyen gyakran más jármüvek is összetorlódtak, mega akasztván a közlekedés folytonosságát;

2. a törvény megadván a pénzeszközöket arra, hogy a nagykörút egész szélességében megnyittassók, ezzel a Lipót-körúti szakasznál már azért sem lett volna helyes tovább várakozni, mert ez a szakasz a Margithiddal összefüggő főközlekedési eret képez;