Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1889, 1890, 1891 (Budapest)

VIII. Vasutak

— 286 — találtuk, hogy ez utóbbiak tulajdonkópen csak abból állanak, hogy a vállalat 5 év alatt három uj vonalat tartoznék ópiteni, ha 3 éven belül erre fel­szólítást kap. M-.rt a mi a jövedelemben való részesedést, továbbá a tariffa revízióját illeti, ezek eddig is megvoltak s az uj szerződésben csak a módozatok változnának, még pedig — mint alább érinteni fogjuk — a fővárosra nézve nem mindenben előnyösen. A mi már most az említett 3 uj vonalat illeti, melyek az ellen­szolgáltatást képeznék, ezek közül a főváros határozatában foglalt időhatározás mellett csak az üllői-úti uj népiig thez vezetendő vonalat tekinthettük reális értékkel bírónak. Ez minden esetre nyereség lesz a fővárosra, de a nélkül, hogy a vállalat részéről áldozatnak lenne tekinthető, kétségen felül állván, ez a vonal üzleti szempontból bőven ki fogja magát fizetni. Az újpesti vonalnál már figyelmeztetnünk kel'ett a fővárost, hogy az a kikötött idén belül legfeljebb csak az országházig le3z kiépíthető, mert Uj-Pestre olyan útvona1, melyen ez a vasút lefektethető volna, 3—5 év alatt előreláthatólag nem fog létesülni s tehát a főváros a vasútvonalra vonatkozó joga illusoriussá válnék. Nem tulajdoníthattunk különös értéket a budai vonalnak sem. Nem szólva ugyanis arról, hogy a kikötött határidő alatt előreláthatólag sem a hid, sem a Gfellért-raKpart ki nem épül, e vasúti vonallal nem tekinthető biztosítottnak az, a mire első sorban kell törekedni, hogy t. i. a budai és pesti közúti vaspályái hálózat között a Margithidon már meglevő kapcsolat délen körré egészüljön ki; mindamellett figyelemmel arra, hogy a főváros tisztán jogot köt ki. kötelezettséget pedig egyáltalán nem vállal, a budai és pesti hálózat között szükséges további összeköttetés tehát a maga teljes­ségében nyilt kérdés marad: a jelzett észrevételek mellett csupán arra a meg­jegyzésre szorítkoztunk, hogy — ha már a főváros az újpesti és budai vonalra nézve a szóban forgó jogot magának biztosítani óhajtja — a gya­korlására megszabott határidő onnan lenne számítandó, a mikor e vonalak építése tényleg lehetségessé válik. E mellett felveendőnek jeleztük a szerződésbe, hogy ezen uj vonalak coucessiója a többi vonalakéval együtt, vagyis 1940. január 1-én jár le. A főváros az uj vonalakra vonatkozó jogának biztosítékát a határo­zat szerint az a 20.000 frtnyi kötbér képezné, mely az uj vonalak után külön-külön kik éltetett. Részünkről ezt elegendőnek nem találtuk, mert a kérdéses módozat mellett a vállalat kötelezettségének teljesítése alól vona­lanként 20.000 írt árán tetszése szerint megszabadulhatna. A legrosszabb esetre tehát csak az volna biztosítva, hogy a főváros pénztára 20.000 írt­hoz jut vonalanként; de ez nem czél, ezzel a közérdek nincs kielégítve; következőleg a vállalat kötelezettségét olyan biztosítókkal kívántuk meg­erősíteni, mely a czél elérésére, az uj vonal kiépítésére vezet. Ezért azt tartottuk czélirányosnak, hogy a kötbér évenként mindaddig legyen fize­tendő, még pedig évről-évre fokozódó nagyobb összegben, mig az illető vo­nal tényleg ki nem épül. Az uj vonalakat illető megállapodás nagy hiányának találtuk továbbá azt, hogy a főváros az említett három vonalon kívül a hálózat más kiterjesztését nem igényelhetné. A főváros figyelmét annál szüksége­sebbnek láttuk e körülményre irányozni, mert a szerződés egy fólszázadra

Next

/
Thumbnails
Contents