Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1889, 1890, 1891 (Budapest)
VIII. Vasutak
— 285 — tényezője, a közúti vaspályái közlekedés habár a hálózatnak csak egy részén, kisiklanék a főváros rendelkezési köréből. Ezen általános szempont mellett nem kerülhette el a ügy elmünket az sem, hogy a főváros mai közúti vaspályái berendezése, mint két külön vállalat, főleg átszállási forgalom nélkül nem felel, de nem is felelhet úgy meg, mint az egységes hálózat esetében bizton várható volna. Mikor ez az állapot keletkezőben volt, azt — más választás hiányában — mi is örömmel fogadtuk; de egy félszázadra állandósítani, kényszerítő ok nélkül helyesnek nem tárhattuk. Ellenkezőleg oda kívánunk törekedni, hogy a közúti vaspálya hálózatát a közönség legvégső határig kihasználhassa; ez pedig csak úgy képzelhető, ha egyik pontról a hálózat minden más pontjára el lehet jutni. Külömben a körútak sem tölthetnék be hivatásukat, mely kiterjed arra is, hogy a sugárutakat egymással a vasúti közlekedés szempontjából is kapcsolatba hozzák. A villamos vasút vonalairól a lóvasút vonalaira jutni ma nem lehet és ez oly óriási hátránya a hálózatnak, mely miatt az egységesítés eszméjét, ha már eddig elérhető nem volt. legalább a jövőre feladni nem szabad. Az egyesítés kivitelére akkor fog az alkalom természetszerűleg kínálkozni, mikor a lóvasutak engedólytartama lejár s azok a főváros birtokába mennek át. Ez az időpont 1917. ápril 30-án következik be; minélfogva feltétlenül kívántuk, hogy a főváros a szerződések egyesítése alkalmával jogot tartson fenn magának arra, hogy a másik vállalat vonalait 1917-től kezdve beválthassa, illetőleg beváltathassa. E nélkül a főváros az átveendő lóvasúti vonalak értékesítésében is függésbe jutna a másik vállalattól, melynek concessiója bevehetetlen vár volna. Utalt bennünket e követelésre a tapasztalat is; mert bizonyára emlékezetben vannak még a budai és pesti közúti vaspályái hálózat egyesítésénél felmerült nehézségek, melyeket csak nagy áldozat árán, úgy sikerült legyőzni, hogy az engedély időtartam az egész hálózatra 10 évvel meg- hosszabbittatott. A beváltási jog fentartása egyébiránt ma már minden vasútnál gyakorlatban van, még olyanoknál is, melyek — nem úgy, mint a dús jövedelmet hajtó közúti vasutak — igen nagy tőkebefektetés mellett csak silány jövedelmezésre nyújtanak kilátást. Ettől eltekintve, a beváltási jog fentartása 1917-től kezdve a jelen esetben nemcsak méltánytalanságot nem képez a vállalattal szemben, sőt nagyórtókü kedvezményt foglal magában, mert biztosítja a vállalatot arról, hogy a mint a főváros a mostani szerződések szerint három havi felmondással bármikor megtehetne, ezt, t. i. a beváltást 19 1 7-ig igénybe venni nem fogja. A beváltási összeget illetőleg oda nyilatkoztunk, hogy annak mértékét a befektetett tőkének a beváltás időpontjában még nem törlesztett része fogná képezni, mire nézve a m. kir. kereskedelemügyi minister úr megállapítása alá eső befektetési tőke és ezzel kapcsolatos törlesztési tervezet lesz irányadó. A másik lényeges észrevételünk az építendő uj vonalakra vonatkozott. A nagy előnyöket, melyek a szerződések egyesítéséből a vállalatra háramolnak, még akkor is, ha a beváltási jog a fennebbi értelemben kiköttetik, — a vállalat részéről ezek fejében adandó ellenszolgáltatásokkal mérve össze, úgy 37
