Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1889, 1890, 1891 (Budapest)
VIII. Vasutak
284 zettsóge, esetleg keletkező társaságok, illetve más uj vasúti vállalatokkal szemben is kitérj esz tessék. 10. A vaspályák által elfoglalandó városi közterületek tulajdonjogának elismerése fejében vonalonként és évenként fizetendő magyar királyi aranyak értéke darabonként 20 frankban állapittatik meg. 11. A vállalat által a főváros részére külön üzleti számla a jövőben nem állitandó össze, különben pedig a felügyelet és ellenőrzés tekintetében a nagy-körúti szerződés 29-ik szakaszában foglalt intézkedések, a pénztár megvizsgálására vonatkozó rendelkezések és a beváltási jog tárgyában a G §-ra, történő hivatkozás kihagyásával úgy, a mint vannak, az egységes szerződésbe egész terjedelmükben felveendők. Végre: 12. Az elsőbbségi kötvények kibocsátására nézve adott jogot illetőleg kimondatik, hogy a vállalat a kereskedelmi m. kir. minister úr által engedélyezendő, illetve megállapítandó épitési alaptőkét 7r, része erejéig fedezheti elsőbbségi kötvényekkel. A kötendő egységes szerződés többi pontozataira nézve a pénzügyi s gazdasági bizottmány és a tanács egybehangzó javaslatait a közgyűlés változatlanul elfogadja. Az ezen feltételek és kikötésekkel a fővárosi közmunkák tanácsának előleges hozzájárulása s a m. kir. belügymiuister úr jóváhagyása után megszerkesztett szerződés a szövegezés tekintetében leendő megállapítás végett annak idején a közgyűlésnek előterjesztendő. Jelen határozat következtében az 1SS8. évi 662. számú közgyűlési határozattal a nagv-körúti vonalra vonatkozó pályázati feltételek megállapí tása tárgyában elrendelt intézkedések folytatása fölöslegessé válik. E határozatra keletkezett megállapodásainkat a következőkben ismertetjük : Ama czélzat ellen, hogy az említett öt közúti vasúti vonal szerződésileg egyöntetűen legyen rendezve, elvi észrevételünk nem volt. A mi azonban az idézett határozatban foglalt módozatokat illeti, igen lényeges hiánynak találtuk első sorban azt, hogy az engedélynek 1940. évig tervezett időtartama alatt a főváros e közúti vaspályái vonalakat egyáltalában be nem válthatná. A szerződések, melyek egyesítéséről szó van, ez irányban úgy intézkednek, hogy a főváros e kérdéses vonalakat háromhavi felmondás előrebocsátásával egyenként és összesen bármikor beválthatja, illetőleg tetszés szerinti vállalkozó által beváltathatja. Tény, hogy a mikor a főváros e jogot a maga javára kikötötte, akkor a nagy-körúti közúti vaspálya sorsa, mely egy második vállalat hálózatának a sugárirányú vonalakat összefoglaló főeréül volt kiszemelve, végleg eldöntve még nem volt; de bár a szándékba vett egységes szerződéssel a nagy-körúti vonal sorsa is végleges elintézést nyerne: az volt a nézetünk, hogy e körülmény a beváltási jog elvi fentartását egymagában feleslegessé nem teszi; miért is kijelentettük, hogy e jog feltétlen s az egész időtartamra szóló elejtéséhez semmi szin alatt nem járulhatunk. Egy fél századról van szó, hova fejlődik ez alatt a főváros, belátni nem lehet s végzetes hibává válhatnék, ha a fejlődés egyik leghatalmasabb