Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1889, 1890, 1891 (Budapest)
I. Vizmű
— 238 — hogy arra helyezzük a nyomatékor, hogy a kínálkozó vizfólók közül a relatív legtisztábbat válasszuk és az eredeti helyén tisztának bizonyult vizet tiszta állapotban adjuk a fogyasztó közönségnek. De az összehasonlító érték megállapítása is igen nehéz, mert a jelenlevő vegyületekre nézve absolut értékek és főleg határértékek a viz jóságának megítélésére egyáltalán meg nem állapíthatók. A relativ adatok megszerzésére két módszer használ tátik: a szervi anyagok oxidátiójára alapított német Kubel- és angol Smitli-fóle (mely a bizonyos kezeléssel fejlődő ammóniákból következtet ; az utóbbi a már közel teljesen tiszta vizeknél nagy mértékben felülmúlja az előbbit. Azért Dr. Wartha az angol mód szerint járt el vizsgálódásaiban és azt ajánlja, hogy a főváros hatósága rendes időközönként vizsgálódásaiban is azt használja. A vizpróbák a szivókutakból és a városi hálózat csapjaiból vétettek, és még a Duna egyes helyeiből is. A vizsgálódások végeredménye az, hogy az újlaki viz, valamint a városi vízvezetékben jelenleg szolgált természetes szűrőkön szűrt viz a rendelkezésünkre álló vizfólók között a legtisztább és fölülmúlja e tekintetben még az ugyanazon módszer szerint megvizsgált zürichi vízvezetéki szűrt vizet is. A jelentés végre a dunaviz iszaptartalma felől is nyilatkozik, t. i. hogy az bármi módon való szűrés által csak a legnagyobb nehézséggel távolítható el teljesen: azért bizonyos esetekben még a szűrőtelepekhez csatolható derítő tavak sem felelhetnek meg minden körülmények közt hivatásuknak. D) Balló Mátyás jelentése. Az 1884-ik évben az utolsó 10 évről szerkesztett jelentés átalános- ságban kimondja, hogy egészségügyi tekintetben „a szűrt vízvezetéki vizünk ellen panaszt emelni nem lehet“ bár nem tagadja, hogy a tiszta forrásvíz jobb minőségű volna. Ugyanez a jelentés részletesen foglalkozik a Duna folyam vizével és a pesti, valamint a budai szűrt vízzel is. A Duna iszapját 1871. márczius 14-ón találta legnagyobb meny- nyisógben: 1 literben t. i. 0.9646 grammot közópórtókben; legkevesebb iszap 1872. január 30-án volt, a pesti parton 1 literben 0.0013 gramm a budain pedig jan. 20-án 0.0046 gramm. Átlag a budai oldalon a viz kevésbé iszapos, mint a pesti oldalon. A havi közópórtókek kis vízálláskor közel azonos értékűek, de a pesti oldalon mindig több, mint a folyam közepén és a budai parton. A folyamvizben különben úgy a föloldott, mint a szilárd részek nagy változásoknak vannak alávetve; szerves anyag néha igen sok, néha igen kevés van benne; az utóbbi körülmény, párosulva azzal, hogy a föloldott szerves anyagok az iszapban foglalt szerves anyaggal a csőhálózatban már aránylag véve a legrövigebb idő alatt előidézik a viz megromlását, okozza, hogy a szüretien dunaviz ivóvízül absolute nem használható. A pesti szűrt viz (a gyüjtőcső vize) vizsgálataiból kitűnt, hogy annak egyetlen alkotórésze sem érte el azokat a határokat, melyeket például a bécsi vízellátási bizottság annak idején a jó ivóvizekre nézve maxi-
