Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1889, 1890, 1891 (Budapest)
I. Vizmű
234 mumnak megszabott (t. i. 50 súly rósz összes szilárd rósz, 2 s. r. cklór. 0.25 s. r. oxigén a szerves aryagok megoxidálására, 0*5 s, r. ammóniák százezer sulyrész vízben) sőt az organikus anyagok átlag csak a felét képezik; ez utóbbi tekintetben a viz kitűnőnek mondható. Hót évi vizsgálatok bebizonyították, hogy a természetes szűrők a vizekben foglalt szerves anyagokat megoxidálni, tehát azokat <*z anyagoktól ha nem is teljesen, de jó részben megfosztani képesek. A rothadás végtermékei folyvást kevesbednek; az ammóniák és a salótromos sav is csak oxidált állapotban fordul elő. A viz összetétele azonban évek folyamán nem maradt állandó; mert mig 1878-tól 1883-ig a dunavizben a szilárd részek, továbbá a cklór meny- nyisóge szűk határok közt maradt, sőt az utolsó években csökkent, addig ugyanazok a szűrt vizben következetesen, összesen körülbelül 50° 0-kal, sőt a chlór többel, szaporodtak, nevezetesen amazok 23‘0-ról 32.54, a chlór pedig 0.94-ről 1.93-ra (bár a fentebb idézett határt még nem érték el. Ennek okát Balló Mátyás a telep környékének benópesedósóben és abban keresi, hogy a környék nincs csatornázva. Azonban a chlór maga (mert mint konyhasó van a vizben) nem veszedelmes, csak azt bizonyítja, hogy a vízbe ürülék anyagok jutottak, de vizünkben a szerves anyagok rothadásának legveszedelmesebb közbeneso nitrogén tartalmú vegyületei nem fordulnak elő, csak oxidálásuknak végterméke a salétromossav; de ez nem ártalmas, ép úgy nem, mint a konyhasó. A budai vízvezeték vize eddig kitűnő minőségű volt. A salétromossav és az ammóniák csak néha mutathatók ki, s akkor is csak nyomokban. A nitrogén e vizben e két alakban nem fordul elő, hanem csak salétromsav alakjában. A szerves anyagok és a chlór eddig kisebb mennyiségben találtattak benne, mint a pestiben, különben pedig e két viz egymáshoz igen hasonló. De az összes szilárd részek, valamint a chlór is ebben a vizben is tetemesen szaporodtak 1882 óta. Balló Mátyásnak 1887. május G-ón tartott előadása szerint: A pesti vízvezeték vizének: hőmérséklete 4-1 G° és 20 C° közt ingadozik. A szilárd részek mennyisége a dunavizben (1885. aug.) 145 milligr. (14*5 s. r.) minimum a pesti vízvezetékben (1887. ápr. 452 milligr. (45*2) maximum a budai vízvezetékben (1888. febr.) 190 milligr. (19*0) minimum a budai vízvezetékben (1884. aug.) 367 milligr. (36*7) maximum. A keménység (német fokokban): a dunavizben 6*7 és J 2*1 közt ingadozik a pesti vízvezetékben 8*3 és 18'0 közt ingadozik a budai vízvezetékben 9d és 14*7 közt ingadozik. A chlór a pesti vízvezetékben 1887. febr. 28*7 millgr. (2.87. s. r.) maximum. A dunaviz legszegényebb ugyan ásványi részekben, de leggazdagabb szerves anyagokban, melyek élénk bakterium-óletnek nyújtanak táplálékot. A pesti vízvezetéki viz gazdagabb ásványi s szegényebb szerves anyagokban ; az elsők folyton szaporodnak (a városi trágyáiétól), az utóbbiak kevesbednek,
