Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1889, 1890, 1891 (Budapest)
I. Vizmű
142 — A medenczék szerkezete. a felső víztükör területe 502592 m2 az alsó „ „ 470272 m2 lenne. A külső töltés hosszak a külső óleken mérve (1230 + 430) X 2 = 3320 f. m-t tesznek. Ha a lejtő szélességét + 5-ig 14 m-re teszem, akkor a terület a legelőnyösebb mértani elrendezés mellett 27264 m2, tehát az összes ülepedő medenczék területe 568204 m2 vagyis 57 h. a. lesz. Nagyobb nyugalmi idő mellett a medenczék nagysága természetesen jelentékenyen nagyobbodik p. o. 24 órai nyugalom mellett az előbb kiszámított viz felület Vs-al növekednék. A medenczék külső falai földtöltósek által olykópen vannak előállítva, hogy azok egy agyagból készült veredóket foglalnak magukban, mely az alsó agyag rétegig, vagyis — 2.5-től — 3.0-ig hatol a talajba, miáltal egyidejűleg vízálló alzárás érthető el a talajban is, az ismeretes angol szerkezet szerint. Az agyag töltések alul 4 m. vastagsággal bírnak, a falak lejtője 1 í12, magasságuk 12 m., ennélfogva a felső vastagságuk 1’8 m. A belső töltéseknek, mint már fennt említve volt kétféle lejtőjük van és fel van tételezve, hogy a körülfoglaló töltések által határolt talaj kiemelése folytán a medencze feneke + 3-en fekszik. Minden medencze víztelenítése, egy a külső töltést átmetsző 1-5 m. átmérőjű betoncsatorna közvetítésével történik, mely + 2 m. talpmagassággaltorkol a Dunába, mig a csatornatalp magassága a medenczébe való betorkol ásánál 4- 2*5-en fekszik. Ez a csatorna a medenczében egy vaszsilip által van elzárva, melynek megnyitása által a medencze az óv legnagyobb részében, mint a vízállások számítása mutatja közvetetlenül a Duna felé kiüríthető. Miután a medenczék használható vízmagassága + 8.5 és + 6*5 között fekszik, mig annak talpa -f 3 mélységre van mélyítve, ennélfogva a vízmagasság az ülepedés idejére 5 5 m. Azt hiszem, hogy ezzel talán a víznek csekély mélység melletti felmelegedésére vonatkozó ellenvetések tárgytalanná válnak. Ha minden egyes használat után a medenczét teljesen kiakarnók üríteni, hogy az iszap öblítés által eltávolittassók, akkor minden esetben 3*5 m. viz vesznék kárba és a legközelebbi, a szűrés részére való megtöltésnél ezen mennyiség újból haszon nélkül pótlandó. Erre azonban a legkevósbbó sem lesz szükség, sőt csak hetek és hónapok múlva fog a tisztítás szükségessége beállani. A berendezésnél azonban főleg a tisztításnak könnyű szerrel való lehetővótételóről van szó, a mely követelménynek a tervezet megfelel. Még merev iszapot is el lehet távolítani öblítés által, ha csak a kotrásnak előny nem adatik. Ezek azonban bizonyára igen ritka munkák. A fenék és a belső oldallejtőknek mesterséges megerősítése szükségtelen, hanem elégséges volna a rendes váltakozó vízállások által érintett felületeket, tehát talán a lejtőnek felső 3 m-jót burkolások által biztosítani. A medenczék felső lezárása részére tervemben falazatokat vettem fel, melyek egyidejűleg viztörőkül is szolgálnak és nagy viharok alkalmával a viz hullámainak átcsapását megakadályozzák; a külső lejtők a koronától, -f 7 magasságig kettős és innen kezdve négyszeres lejtővel vannak ellátva. A külső töltés felületek, az elmosás ellen kellőleg megvédendők. A medenczék ki és bevezető csövei 1200 mm. átmérővel bírnak; mindegyik medencze a beömlós és kieresztós eszközölhetósóre tolócsappal van ellátva. A bevezetés és kibocsátás szerkezetére vonatkozó egyéb rész-
