Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1886, 1887, 1888 (Budapest, 1890)

IV. Vizvezeték

— 86 —

rendszerrel kapcsolatosan. A részletes jelentésből levonható tanulságokat röviden abban foglalhatjuk össze, hogy:

1. a hol kifogástalan forrásvíz elegendő mennyiségben áll rendelkezésre, első sorban ezeket veszik igénybe; de ezek hiányában mindenütt a viz mesterséges tisztításához folyamodnak s a felsorolt helyeken a természetes szűrődés útján nyert folyóvizet további tisztítás nélkül sehol sem élvezik;

2. a viz mesterséges tisztítása homokszűrőkön történik, a mechanikai szűrők mellőzésével; egyedül Antwerpenben van a homokszűrők mellett gépezet is alkalmazva, de nem szűrésre, hanem csupán a viz vegyi átalakítására;

3. a mesterségesen szűrt viz közegészségi szempontból jónak, kifogástalannak bizonyult;

4. a szűrők tisztításával járó költség oly csekély, hogy a rendszer gazdaságilag is tökéletesen beválik;

5. a mesterséges szűrőkre berendezett vízművek, egyes esetben félszázadot meghaladva, ma is teljes épségben fennállanak, mások vagy végkép eltűntek, vagy áthelyeztettek;

6. többféle víznek a kiszolgáltatását, a hói csak lehet, elkerülni törekszenek; a hol ez lehetetlen, a két vagy többféle vizet nem vegyitik össze, hanem más-más övezet ellátására fordítják.

A tanulmány-út második cyklusát Zürich egymaga képezte, melynek vízellátását Rupp és Wohlfarth tették helyszíni tanulmány tárgyává. Tapasztalataikból csak a leglényegesebbek felemlitésére szorítkozunk. Zürich városa vegyes rendszer szerint volt és van ma is vízzel ellátva, külön-külön lévén az ivó- és a használati vízről gondoskodva. Nevezetesen ivóvíz czéljára forrásvizet használnak, melyhez utczai köz- kutak utján jut a lakosság. A használati vizet a tóból merítik és a házakba vezetik. Ez az utóbbi körülmény már az első pillanatra nyilvánvalóvá teszi, hogy az úgynevezett használati vizet a lakosság nemcsak alsóbbrendű szükségletekre, hanem ivóvíz gyanánt is használja. Egészen ugyanezt egyébiránt nálunk is tapasztaljuk. A pesti oldal ama részein ugyanis, hol a vízvezeték csak szüretien dunavizet juttat a házakba, budai szűrt vízzel táplált közkutak vannak, a nélkül, hogy a lakosság azokat általánosan igénybe venné. Kétségtelen tanúsága ez annak, hogy — a mit elejétől fogva hangoztattunk — a közkutak czéljuknak egyáltalán nem felelnek meg, mert a nép, mig a házi vezetékből kaphat vizet, ezt használja, ha rossz is. E tényezővel Zürich városa számot is vetett és a házakba sem vezetett szüretien vizet. Ennek daczára 1884-ben a typhus ott járványszerűleg, nagy mértékben lépett fel. A járvány okainak kipuhatolására rögtön oly beható vizsgálat indult meg, mely valóban becsületére válik Zürich városa hatóságának. A vizsgálat minden emberileg számításba jöhető körülményre kiterjeszkedett és aránylag bámulatos rövid idő alatt be is fejeztetvén, kiderítette, hogy a járványnak más okozója nem lehetett, mint kizárólag a házakba vezetett úgynevezett használati viz. A gyanú igazolását találta abban, hogy a vízműnél csakugyan hibákra jöttek rá, megállapítván, hogy a szívó csőbe nem csupán a tóból, hanem a Limát folyóból is szüremkedett be viz, a csodarabok összeillesztési pontjain és csak