Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1886, 1887, 1888 (Budapest, 1890)
IV. Vizvezeték
E felvilágosítások után Pucher József folytatólag kinyilatkoztatja, hogy a műszaki osztály által tervezett előszűrőt igen kitűnőnek találja s ha megnyugtattatik a viz tisztasága iránt, akkor szintén a mesterséges szűrőket pártolja, de legjobban óhajtaná, ha — a mennyiben kivihető volna — br. Lipthay indítványa értelmében a fővárossal rövid úton, simán jutnánk egyetértésre. Dr. Poór Imre a műszaki osztály tervét nagyon jónak találja s ha nem volna orvos, szó nélkül hozzá járulna, mert ha czélszerü is a káposztásmegyeri tervezet, a jobbat elébe kell helyezni. A mi benne a mesterséges szűrők iránt aggodalmat kelt, ez az, hogy a gyenge gyomor nem bir minden ingredientiát megemészteni és a mesterséges szűrő átereszti az ártalmas anyagot is, a mit abból következtet, hogy a mesterségesen szűrt vízben az állatkák egész serege található. Elnök megjegyzi, hogy minden viz megromlik, ha hosszabb ideig stagnál. Dr. Poór Imre előadását folytatva, oda nyilatkozik, hogy Ó-Budán van három forrás, melyeknek vize a mi szükségletünkre elég volna és minősége oly kitűnő, hogy ha bezárják, sem romlik, csak levegő ne jusson hozzá. Annak igazolására, hogy a mesterségesen szűrt vízben ártalmas anyagok vannak, idéz Pappenheimer munkájából, kijelentvén, hogy mig az ebben foglaltak meg nem czáfoltatnak: addig kénytelen a mesterséges szűrőket ellenezni. Lechner Lajos ma is ragaszkodik a fővárosi tanácsnak adott véleményéhez és csak ismételheti, hogy mindkét rendszerrel jó vizet lehet termelni. Megjegyzi azonban, hogy a hol mesterséges szűrők vannak, ezeket azért építették, mert a másik rendszert nem alkalmazhatták. Hiszi egyébiránt, hogy az ó-budai nagyszigeten igen jó mesterségesen szűrt vizet lehet kapni; nincs is a mesterséges szűrők ellen, de ezek drágábbak, mert feltéve, hogy Wein adatai igazak, Káposzfás-Megyeren élvezhető jó vizet nyerhetünk, mely mindenesetre a legolcsóbb volna és 1—2 generatión által eltartana, annyival inkább, mert Szabónak igazat ad szóló a forrásvizek létére vonatkozólag. Ezen véleményének indokolására felemlíti továbbá, hogy a szükséges vízmennyiség számítása nálunk az egész várost confusussá tette. Párisban 1887. julius havában, mint maximalis napi fogyasztás 216 liter esett egy személyre, nálunk 223—230 liter, pedig egyrészt Párisban igen sok vizet emésztenek fel a fürdők, az utczák és csatornák bő öntözése, másrészt nekünk 8 — 9 meleg fürdőnk, azonkívül Dunafürdőink is vannak és sem Kőbánya, sem Rákosfalva lakossága a vízvezetéki vizet igénybe nem veszi. Hasonlókép a lakosság szaporodásának számítása is vérmes és már eddigelé 50.000 emberrel tévedett. A költségvetést illetőleg a műszaki osztály bírálata Wein költségvetésére nézve igazságtalan, a saját költségvetését pedig vérmesen számítja. Ha Káposztás-Megyeren annak idején mesterséges szűrőket akarnánk építeni, ez esetre is csak a gyülcső vész kárba. A műszaki osztály által számított nyomcső nem okvetlenül szükséges, hanem csak előnyös.
