Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1886, 1887, 1888 (Budapest, 1890)
IV. Vizvezeték
67 költségeket együttesen állapítsák meg. — Feltéve azonban, hogy ilyen arbiírium összeállítása nem volna lehetséges: szavazatát határozottan a mesterséges szűrőkre adja. Elnök meg van győződve, hogy az arbitrium a fenforgó körülmények között lehetetlenség, s az ügy oly fontos, hogy véletlen esélyeknek kitenni nem tanácsos. A saját elvi álláspontját legalább semmi szin alatt fel nem adhatja, mert a Káposztás- Megyerre tervezett vízművel 30 évre ne is gondoljunk. Experimentum volna s 12—13 év múlva ismét ott volnánk, a hol ma vagyunk. Lelkiismeretével az ilyen experimentum egyáltalán össze nem fér. Ybl Miklós a várpalota mesterséges szűrőjü vízvezetékére hivatkozik, mely — mikor a várkert-épitkezések befejezése után a használatnak átadatott, nagyon jó vizet szolgáltatott, noha a vizet tisztítás végett onnan veszi a Dunából, hol az nagyon piszkos. Szóló annak idejében ezt a vizet használta és teljesen meg volt elégedve. Most a pesti vizre van utalva és az orvos e viz használatától igen gyakran eltiltja, vagy csak felforralás és isméti lehűtés után engedi meg. Tapasztalatainál fogva tehát a mesterséges szűrő mellett van. Luczenbacher Pál, mint laikus, szintén a mesterséges szűrőket tartja körülményeink között sana ratiónak és ezért a műszaki osztály javaslatát egész terjedelmében elfogadja. Különféle okokból s figyelemmel esetleges hadjáratra is, óhajtja azonban, hogy a vízmű a városhoz minél közelebb legyen. Pucher József a fenforgó kérdésben szintén laikusnak tekinti magát, de figyelemmel kisérte a szakértők véleményét és tanulmányozta a műszaki osztály jelentését. Arról meg van győződve, hogy természetes szűrőkkel nincs végleges vízvezeték, melynek az a feladata, hogy mindig egyenlő jó és elég vizet adjon. Hogy mindig elég vizünk legyen, ez szóló meggyőződése szerint is csak a mesterséges szűrőkkel érhető el. De az ezeken nyerendő viz minőségére nézve még nincsen egészen tisztában és e részben utal a szakértők ellenmondására. Wein pl. azt állítja, hogy Zürichben előbb mesterséges szűrők voltak és azok okozták a typhus-epidemiát, melynek következtében most természetes szűrőket rendeztek be. Wein továbbá azt mondja, hogy London vize nem jó és hogy ott vizet nem isznak. Páris nagy része mesterségesen szűrt vízzel van ellátva és erről szóló közvetlen tapasztalásból tudja, hogy ihatatlan. Berlin mesterséges szűrőket épített, 40 millió frankot költött vizre és az mégis rossz, soha sem tiszta. Wohlfarth Henrik a fenti adatok helyesbítésére bemutatja a »Bericht der erweiterten Wassercommission an den Stadtrath Zürich« czímü hivatalosan összeállított füzetet, melyből kitűnik, hogy Zürichben előbb a természetes szűrők rendszere volt és a typhus-járvány alkalmával a mesterséges szűrők rendszerét léptették életbe. Felhozza továbbá, hogy hivatalos adatok igazolják, hogy Londonban a mesterségesen szűrt viz jó és ez ott állami ellenőrzés alatt áll s mihelyt a feltételeknek nem felel meg, az illető társulatot büntetéssel szorítják a viz tökéletesebb szűrésére. Párist illetőleg kinyilatkoztatja, hogy ott mesterségesen szűrt vizet egyátalán nem használnak, hanem részint forrásvizet, részint folyóvizet. Végre a berlini vízről is kimutatható, hogy az kifogástalan minőségű. 9*
