Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1886, 1887, 1888 (Budapest, 1890)
IV. Vizvezeték
— 52 A hőfokot illetőleg figyelembe veendő első sorban a viz ama physikai tulajdonsága, melynél fogva a hőt sokkal gyorsabban veszti, mint felveszi. A magasabb hőfok tehát a földalatti úton gyorsan elvész, mig az alacsony hőfok ugyanazon úton csak kevéssel emelkedik. Ezeket szem előtt tartva, könnyű átlátni azon tapasztalati tény igazságát, hogy a melegebb évszakban (és csak erről lehet szó), a viz — csak némileg is hosszabb földalatti úton vezetve, mindig azon hőfokkal ér a fogyasztóhoz, melyet útközt a földben vesz fel;* és ez a föld átlagos hőfoka; különbség csak akkor van, ha az eredeti hőfok túlságosan magas, vagy túlságosan alacsony volt, ez pedig a mi esetünkben nem forog fenn. A mi a megkivántató hosszabb földalatti utat illeti, azt hiszszük, e részben épenséggel nincs mit aggódni, ha figyelembe veszszük, hogy a viz a szivattyú-teleptől nem közvetlenül, hanem a medenczén át vezettetnék be a házakba, melyet a műszaki osztály a Gellérthegyre tervez. Az emlitett tapasztalati ténynél fogva világos tehát, hogy vízvezetéki vizünk azon hőfokára, melylyel azt fogyasztás alá bocsátjuk, absolute nem lehet befolyással, vájjon a szűrést természetes úton, vagy mesterségesen végezzük. Nagyobb megnyugtatásul felemlíthetjük egyébiránt, hogy mesterséges szűrőket nemcsak Bél-Franczia- országban és Spanyolországban, hanem a legmelegebb éghajlat alatt is használnak, pl. Indiában, Brazíliában, Közép-Amerikában stb., hol természetesen mindenütt a föld átlagos hőfokával élvezik a vízvezetéki vizet, mely ott sem melegebb, mint nálunk nyáron. A mesterséges szűrők ellenzőinek utolsó kifogásuk a költségekre vonatkozik. A két rendszert egészen elvontan véve és feltételezve a viszonyok teljes azonosságát, igaz, hogy a vízmű mesterséges szűrőkkel berendezve többe kerül, mint természetes szűrőkkel. De mikor a lakosság legdrágább java, az egészség érdekében akarunk valami jót teremteni, ennél a költség semmi esetre döntő szerepet nem játszhatik. Első feladatunk a lehető legjobbat létesíteni, természetes, hogy a lehető legolcsóbban is, de ez utóbbi mégis csak másodrangú kérdés. Ez lévén felfogásunk, miután meg vagyunk győződve, hogy fővárosunk számára csakis mesterséges szűrőkkel lehet jó és valóban végleges vizművet építeni, ezt még akkor is melegen pártolnók, ha a másik rendszer végeredményében is olcsóbb volna. Az összehasonlítás azonban még a költségek tekintetében is a mesterséges szűrők javára billenti a mérleget; mert a mesterséges szűrők egyszer megépítve, úgyszólván örökre használhatók, mig a természetes szűrők hasznavehetősége csak egy bizonyos, aránylag rövid időre van korlátozva, melynek elteltével más helyen elkerül- hetlenül újabb vizművet kell építeni. És ezen érvelést alig gyöngítheti a természetes szűrők híveinek reménykedése, hogy mig a hasznavehetőség tart, addig a vállalat pénzügyileg magát már kifizette. Mert feltéve ezen legkedvezőbb esetet, mely egyéb* Latham B., hires vizműmérnök. 1879-ben Sheffielden tartott előadásában ezeket mondja: »A viz hőfoka, melylyel a fogyasztóhoz ér, teljesen különbözik attól, melylyel a viznyerés helyén birt. E tekintetben a viznyerés módja (folyó, mély kút, forrás, n esterséges szűrő stb.) teljesen közömbös« ............»A víz azon hőfokkal ér a fogyasztóhoz, melyet útközt a földben vesz fel, azaz a föld átlagos hőfokával.« L. Grahn E. Ueber Wassertemperaturen bei städtischen Versorgungen.
