Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1886, 1887, 1888 (Budapest, 1890)
IV. Vizvezeték
az alatt a város viz nélkül el nem lehetne. Azt hiszszük ennélfogva, hogy a vízellátás főfontosságú biztonsága érdekében annyival inkább kettős csatornát kellene építeni, mert azokat iclőnkint a szóban levő forrásvizeknél múlhatatlanul bekövetkező lerakodásoktól meg is kellene tisztítani, természetesen felváltva, hogy a vízellátásban fennakadás be ne álljon. Van továbbá a költségvetésnek számos tétele, mely túlságosan alacsonyra van véve. Ilyen pl. az utolsó 20 kilométerben áthidalásokra előirányzott 110.000 frt, melyet, tekintve, hogy a József-hegy és ezt környező völgyek talpa között legalább 35 méter magassági különbözet van, a legutolsó kilométerben, vagyis a szépvölgyön keresztül szükséges áthidalás már egymagában is felemésztene. Hasonló észrevételünk van a csatorna-épités költségtételeire, melyek közül csak azt említjük fel, mely szerint a 48—54. szelvény közti magas csatorna folyóméterenkint 44 írttal van számítva. Oly összeg, melyért folyóméterenkint 3-56 köbméter czementes falazatot tartalmazó csatornát a budai magaslatokon bizonyára nem lehet építeni. A költségvetésről szólva, utalnunk kell még arra is, hogy 150 kilométernyi vonalon temérdek bevágás, feltöltés és útkeresztezés fordulna elő és hogy az ezek által kikeríilhetlenül okozandó költségekről az előirányzat vagy csak igen hiányosan, vagy egyáltalában nem gondoskodik. Mindezeket fontolóra véve, nem hiszszük, hogy a tervezet kivitele - a dunai hidra 500.000 frtnyi hozzájárulást számítva — 14—15 millió forintnál kevesebbe kerülne, mi mellett meg kell még jegyeznünk, hogy a fentartási és állandó kezelési költség is az előirányzottnál 30—40°/0-kal többre rúgna. Röviden összefoglalva az elmondottakat, mivel a tatai források vize nem minden szükséges czélra használható, a nyerhető mennyiségre nézve hiányzanak a teljesen megnyugtató adatok, a költségek pedig igen nagyok és azon helyzetben vagyunk, hogy saját határunkban kisebb áldozattal minden igényeknek megfelelő vízmüvet építhetünk : részünkről a tatai forrásokra vonatkozó javaslatot nem pártolhatjuk. III. A budai vízmű kiterjesztése. Azon eszmével, hogy a főváros végleges vízellátásáról a budai vízmű kibővítésével gondoskodjunk, tudvalevőleg Nászai Mór lépett fel. Miután a két évtized óta folyó tárgyalásoknak az a czéljuk, hogy vízszükségletünket kifogástalan minőségű jó vízzel fedezzük, mert ha czéljainknak akármilyen viz megfelelne, a kiapadhatatlan Duna minden további fejtörés alól felmentene: Nászai javaslatánál ennélfogva azzal kell első sorban tisztába jönnünk, egészségi szempontból milyen az a viz, melyet a budai vízmű jelenben szolgáltat és a jövőben szolgáltatni fog. Származását kutatva, azt találjuk, hogy itt folyó- és talajvízzel van dolgunk, mely természetes kavicsrétegen keresztül szűrődik az újlaki parton elhelyezett gyűl-
