Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1886, 1887, 1888 (Budapest, 1890)
IV. Vizvezeték
— 40 csőbe. Mig tehát a két előbbi javaslat tárgyát forrás-vizek képezték, addig Nászai javaslata már oly viz felhasználására van irányozva, mely csak tisztítás által válhatik az egészség követelményeinek megfelelővé. A tisztítást a fenforgó esetben természetes szűrők eszközük. Részünkről mindig úgy voltunk meggyőződve, hogy a természetes szűrők nem képesek a vizet minden, az egészségre ártalmas alkatrészektől megtisztítani. Ezt minden adott alkalommal kimutattuk és bővebben is ki fogjuk mutatni a másik, hasonlókép a természetes szűrők rendszerén alapuló tervezetnél, melyet a főváros törvényhatósága kivitelre elfogadott. Itt szorítkozunk egyelőre annak konstatálására, hogy a természetes szűrőkön nyert viz vegyi összetételének aránya a közegészség követelménye ellenére mindig nagyon változó. És a viz ezen folytonosan változó minősége, daczára, hogy az eddig megejtett vegyészeti vizsgálatok nem voltak kedvezőtlen eredményűek, annál több aggodalomra ad okot, mert egyrészt a viz a szüntelenül növekedő szükségletnél fogva, mind nagyobb mértékben fog kiaknáztatni és mert másrészt nem szabad szem elől téveszteni, hogy a budai vizműtelep és a gyűlcső egy beépített városrészben van elhelyezve, hol a fertőzés ellen természetesen nincs biztosíték. Ez utóbbi tekintetben elég lesz utalni arra, hogy az újlaki parton, a hol nemzetek éltek és haltak, a különben mély kavicsréteg felett igen sok helyütt több, mint ezeréves szemétdombok állanak, melyek miatt a budai vízmű építésekor a partot jórészben el kellett távolítani, mert 1—2 m. vastagságban rothadásban levő szerves anyagból állott. Ott van továbbá az u. n. határárok, mely az újlaki magaslatok és Ó-Buda egy részének lecsapolására szolgál és a vizmű-teleptől éjszakra torkol a partra. Valamivel feljebb pedig az egész terület posványság. Mindenesetre legártalmasabb azonban, hogy a part mentén lakott városrészek és csatornázott utczák vannak és lesznek, melyekből hogy fertőztetett viz nagy mennyiségben ne tóduljon a talajba, megakadályozni nem lehet. Figyelemmel tehát az említett körülményekre és azon általános tapasztalatra, hogy a természetes szűrők időről-időre kevésbé kielégítően teljesitik feladatukat, mígnem azt idővel teljesen is megtagadják: részünkről a budai vízmű vizét már a qualitás miatt nem vehetjük azon czélra combinatióba, hogy általa a balparti városrész szükséglete is hosszú időre fedeztessék. De ha eltekintenénk is a viz qualitásátóí, tévedés volna azt hinni, hogy a budai vízmüvet annyira ki lehet bővíteni, hogy az egész főváros vízellátását véglegesen magára vehesse. Először is maga az alap tarthatatlan, melyen a budai vízmű szolgáltatási képessége számittatik. Említettük, hogy csak azon számítás megbízható, mely a víz lehető minimumából indul ki; következőleg nem a legmagasabb, sőt nem is a közép, hanem a lehető legalacsonyabb Duna-vizállást kell venni. E mellett 24 órai 2 5 méternyi átszü- rődési sebességet feltételezve, a jelenleg 220 m. hosszú gyűlcső íolyóméterenkint és naponkint csak 12’5 köbméter vizet adhat. Továbbá a kibővítés sem eszközölhető olyan mérvben, mint azt Nászai hiszi. Az annak idejében megtett talajfurások és vegyelemzésekből kitűnt ugyanis, hogy a
