Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1886, 1887, 1888 (Budapest, 1890)
III. Csatornázás
27 1. A létező s a Dunára sugáralakban vezető csatornák rendszere helyébe a párhuzamos rendszer léptetendő. 2. A városból eredő összes pöcze-anyag és házi vizek az időközben kiépült összekötő hidon alul tervezett gyűjtő medenczébe vezetendők. 8. A tervezett három főgyűjtő közül az első a Margithidfőnél venné eredetét s a dunaparton haladna; a másik a nagykörút vonalán vezetne és az előbbivel a Borárus-téren egyesülvén, innen egy közös csatorna vezetne a gyüjtőmedenczéig. A harmadik főgyűjtő a kerepesi vámból indulna ki; czélja: az 1838-iki árvíz vonalán kívül fekvő magasabb területet lecsapolni, az összekötő hidon innen tervezett szabad kiömléssel a Dunába. 4. Gondoskodik a javaslat a szükséges vészkiömlőkről, melyekkel a parti főgyűjtő több ponton, a nagykörúti pedig az előbbivel való egyesülése pontján láttatnék el; legfontosabb a soroksári elzárt Dunaágba a tápzsilip alatt torkoló fővész- kiömlő, melynek czélja — hasonlóan a gőzkazánoknál alkalmazott biztonsági szelep rendeltetéséhez — abban áll, hogy legvégső esetben, midőn a parti vészkiömiők a Duna túlmagas vízállása következtében elzárva már nem működhetnek, a várost nagy záporeső alkalmával a rohamosan tóduló vizek általi elárasztástól megóvja. Műszaki osztályunk e munkálatát 1873-ban a fővárosi hatósághoz küldöttük a végből, hogy annak megbirálására és esetleg elveinek alapulvétele mellett, vagy pedig teljesen önálló csatornázási tervezet készítésére tekintélyeknek ismert bel- és külföldi szakférfiakat hívjon meg. A főváros felhívására tervet küldöttek be Bodoky Lajos, Lechner Lajos és Vogler József hazai, valamint Durand Claye és Mii külföldi szakértők, utóbbiak közösen. Kivétel nélkül a Bazalgette-féle elveken és műszaki osztályunk munkálatán alapuló ezen tervek bírálatára kiküldött bizottmány oda nyilatkozott, hogy bár egyik sem tekinthető kivitelre kész tervnek, mindamellett egyet megnyugvással lehet azok közül alaptervül ajánlani, ilyennek a Lechner-félét jelölvén meg. A csatornázás ügye ebben a stádiumban, Beiwinkler Károly fővárosi bizottsági tag a rendszert, az elveket illető ellenzései következtében hosszú ideig megrekedt; mígnem a főváros a meddő vitának 1882-ben véget vetett azzal, hogy mérnöki hivatalában az általános csatornázási terv kidolgozása czéljából önálló csatornázási osztály szervezését határozta el, utasításba adván, hogy a körúti főgyűjtő a tervbe minden esetre felvétessék, a csatorna-hálózatba a pesti rész egész lakott területe bevonassák, a pincze-talaj is vizmentesittessék, a lehető legmagasabb kifolyási niveau és a vészkiömlőknek lehető legmagasabb működése éressék el, végre hogy figyelem for- dittassék úgy a hig, mint a szilárd csatornatartalom gazdasági értékesítésére. A csatornázási osztály hozzájárulásunkkal 1883-ban tényleg is megalakiítatván, az általános csatornázás terveit már 1884. őszén be is mutatta és azok felett a törvényhatóság a kiküldött bíráló bizottmány, Klimm Mihály műegyetemi tanár, dr. Fodor József orvoskari tanár, Lechner Lajos középitészeti igazgató és a középitészeti 4*
