Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1886, 1887, 1888 (Budapest, 1890)
III. Csatornázás
28 bizottmány meghallgatásával 1887. évi április hó 6-án tartott közgyűlésében határozott. E határozat által megoldást nyertek a főgyűjtők, a szivattyú-telep, a vész- kiömlők és a költségek, továbbá megállapittatott a munka-programm; ellenben a csatornák tisztitása, öblitése és a csatornatartalom gazdasági értékesítésével kapcsolatos kérdések megoldása a részlettervek kidolgozása alkalmára hagyatott. A csatornázási ügy ilyetén kifejlésének vázolása után a létrejött megállapodások érdemére térve át, mindenekelőtt constatálni kívánjuk, hogy a közreműködött szakértők között a legteljesebb egyetértés van az iránt, hogy Pest jövő csatornázási rendszerének a Dunával párhuzamosan haladó főgyűjtők alapján kell felépülnie és e tekintetben műszaki osztályunk 1873. évi javaslata és a főváros szóban forgó tervezete tökéletesen összevág, ugyanazon három főgyűjtő lévén ez utóbbiban is feltalál ható, melyről már a műszaki osztály javaslata gondoskodni kívánt. A párhuzamos rendszer lényegét képezik még a szivattyútelep és a vész- kiömlők. Teljes megnyugvással jelezhetjük, hogy a főváros tervezetében e kiegészítő müvek is benfoglaltatnak épp úgy, mint a többször említett 1873-iki javaslatban. Jelesen a szivattyú-telep az összekötő híd alatt terveztetik és a soroksári elzárt Dunaágba a tápzsilipen alul úgynevezett vészkiömlő vezet; továbbá a dunaparti főgyűjtő is közvetlenül a Dunába torkoló számos vészkiömlővei van tervezve. Mindaz tehát, a mi a lényeghez tartozik, egyformán megvan mind a két munkálatban, tanúságot téve a főváros tervezete arról, hogy azon főelvek, melyeket műszaki osztályunk az általános csatornázás nagy kérdésében még 1873-ban felállított, sikeresen állották ki a hosszas, sokoldalú, beható tárgyalás és vizsgálat próbáját. A mi a részleteket illeti, első sorban a főgyűjtőkkel kell foglalkoznunk, előre- bocsátva, hogy az elfogadott irányt már a helyi körülmények határozzák meg, akként, hogy e részben véleménykülönbség nem is lehetséges; mert csak például említve, a nagykörút vonala — tekintettel Bazalgette csatornázási tervére — épp azért lett a város legmélyebb részére tervezve, hogy alatta főgyűjtő legyen építhető. A tárgyalások folyama alatt nézeteltérés merült fel a szakértőknél a főgyűjtők keresztszelvényének nagysága iránt. A csatornázási osztály a szelvényeket akkorára tervezte, hogy másodperczenkint a dunaparti főgyűjtő 7’80, a nagykörúti 10-70 és e kettőnek közös csatornája 18'00 köbmétert legyen képes levezetni. Klimm Mihály ezeknél jóval nagyobb szelvényeket hozott javaslatba, melyek azonban túlnagyoknak találtatván, a csatornázási osztály és Klimm utóbb egy középszelvényen állapodtak meg, mely a középitési igazgató javaslatára még szintén leszállittatott, úgy azonban, hogy ez utóbbi javaslat nyomán véglegesen elfogadott szelvény, melyhez Klimm is hozzájárult, még mindig nagyobb a csatornázási osztály által eredetileg tervezett szelvénynél. Tekintve, hogy egyrészt a dunaparti főgyűjtőnek a lánczhidtól kezdve a Petőfi-térig két ága lesz, hogy másrészt a körúti főgyűjtő vizszedő területének egy része a harmadik főgyűjtő vidékéhez csatoltatott: nézetünk szerint a csatornázási
