Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1884, 1885

A Fővárosi Közmunkák Tanácsának hivatalos jelentése 1884. évi működéséről - III. Nagy körút

— 28

II. a főváros részéről:

Gerlóczy Károly, alpolgármester, Fuchs Gusztáv, Győry Elek, Nyiry Lajos, Preuszner József, Steiger Gyula, főv. biz. tagok és Rózsa Péter főv. tanácsjegyző,

továbbá: Garancsy Mihály, közm. tan. segédfogalmazó, mint jegyző,

Elnök az ülést megnyitván, átadja a szót G er ló ez y Károly alpolgármesternek, ki annak jelzése után, hogy a főváros küldöttei a szőnyegen levő ügyben tegnap értekezletet tartottak, s megállapodásaik előterjesztésével őt bizták meg, —- ismételten s ezúttal már a főváros küldöttei nevében is az elismerés és hálának ad kifejezést a közmunkák tanácsa azon törekvéséért, melynél fogva a nagy körútnak fontos közérdekek által sürgetett létesítése iránt eddig is hathatós lépéseket tett, és a szükségeseket bizonyára ez után is megteendi.

A vegyes bizottmány fő czélját azon módok megjelölésében találja, melyek szerint a felmerülő költségek fedezhetők volnának. Az ez irányban tett számitás az elnöki előterjesztés szerint arra irányul, hogy a főváros a nagy összeget tevő költségekhez hozzájáruljon. Ha a kérdés jogi térre vitetnék, e tekintetben egész más eredményre jutnánk. Az 1870. évi X. t.-czikknek nemcsak intentiója, hanem betűszerinti értelme is az, hogy a törvényhozás a helyi hatóságról levenni czélozta azon terheket, melyeket ez nem képes viselni. Világos kifejezést nyert e ezélzat az 1870. évi X. t. ez. 3. §-ának d) pontjában, mely szerint a sorsolási kölcsönből eszközlendő „a fővárosban, az ipar és kereskedelem központján, az áruforgalom könnyítése, s a már is gyakori közlekedési zavarok elhárítása végett, de közegészségi tekintetből is kellő szélességű közlekedési fővonalaknak — mintegy államutaknak — a községi utak nagy hálózatába nyitása.“

Az érintett felfogást igazolja az is, hogy a jelzett czélból külön fővárosi pénzalap, enuek hivatásszerű kezelésére pedig a fővárosi közmunkák tanácsa alkottatott, valamint igazolja magának a sugárút létesítésének ténye is.

Ezekre támaszkodva, s tekintetbe véve, hogy a nagy körút jellegénél fogva kétségtelenül az 1870. évi X. t. ez. 3. §-ának d) pontjában említett közlekedési fővonalak közé sorozandó, mit a törvényhozás az 1871. évi XLIL t. ez. alkotásával már meg is tett, — a fővárosnak azt kellene mondania, hogy a nagy körút nem tartozik teendői sorába.

A főváros küldöttei azonban úgy fogják föl a kérdést, hogy ez idő szerint fedeztethetnek-e a nagy körút költségei egészben a sorsolási kölcsönből, s oly helyzetben van-e a fővárosi pénzalap, hogy megfelelhessen feladatának? E kérdésekre bizonyára nem lehet igenlő választ adni, következőleg — szemben a nagy körút el nem odázható sürgősségével — a 6.733,968 írt 39 krban előirányzott költségekről más úton-módon is gondoskodni kell, annál inkább, mert az azok ellenében kimutatott 5,219,038 frt 11 krnyi fedezet oly természetű, hogy legnagyobb részt csak utólagosan lesz realizálható.