Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1881, 1882, 1883 (Budapest, 1883, 1884)

A Fővárosi Közmunkák Tanácsának hivatalos jelentése 1881. évi működéséről - Bevezetés

2 Oly előfeltételét képezik e munkálatok az építkezésnek, hogy ezt még az engedélyezett rendkívüli adómentesség sem képes pótolni, s a tapasztalat sajnosán bizonyítja, hogy az ezen rendkívüli adómentesség elnyerhetésére nézve 1871. évben adott 10 évi első hátáridő lejárt anélkül, hogy a nyújtott kedvezménynek számbavehető hatása mutatkozott volna. Mi e baj szükséges orvoslásával szemben felismertük kötelességünket s ehhez képest megtettük s jövőre nézve is megteendjük azt, ami e részben tőlünk várható. A sugárút mind teljesebben valósítja meg a hozzáfűzött czélokat és reményeket s mi mindig a legnagyobb hálával emlékezünk meg a magas törvényhozás és a kormány azon áldozatkészségéről, melynek a főváros ezen kiváló büszkeségét képező útvonal léteiét köszön­heti s mely áldozatkészség kifolyásának tekintjük az 1881. évi XXX. törvényczikk általunk kérelmezett megalkotását is. A sugárút létesítésére vonatkozó 1870. évi LX. törvényczikk értelmében ugyanis az e czélra, valamint az 1871. évi XLII. törvényczikk és 1872. évi VII. törvényczikk alapján a a nagy-körut czéljára nyújtott állami előlegek általunk kamatostól lettek volna megtérítendők. Miután azonban a nyert előlegek legnagyobb részben nem kamatoztak, a mennyiben az út kiépítésére és egyéb szabályozási munkálatokra fordittattak, mi ezen kamatokat soha meg nem fizethettük volna. E tárgyban indokolt előterjesztéssel éltünk ennélfogva a magas kormányhoz, mely az ebből merített meggyőződés alapján oly irányú javaslattal járult a magas törvényhozás elé, hogy a sugárút és nagy körút létesítése czéljára nyújtott állami előlegek tényleg nem törlesztett kamatai elengedtessenek és ezen előlegek kamatmenteseknek nyilváníttassanak, mi az idézett 1881. évi XXX. törvényczikkben nyert kifejezést. Csak kedves kötelességet teljesítünk, midőn ezért, nem különben az 1881. évi XXVI. törvényczikk 20. §-ában foglalt azon intézkedésért is, melynél fogva a közczélból eszközlendő kisajátítások a vagyon átruházási illeték fizetésének kötelezettsége alól felmentettek, úgy a magas kormánynak, mint a törvényhozásnak is őszinte köszönetét mondunk. A sugárúti telkek eladása a lefolyt évben is minden várakozásunkat kielégítő ered­ményt mutat fel, mely mellett örömmel jegyezzük meg, hogy az eladott telkek legnagyobbrészt mindjárt ki is építtetnek, s az e czélra szerződésileg engedett 8 évi határidő csak a legritkább esetben vétetik teljesen igénybe s ha 1—2-szer meg is történt, hogy az érintett határidőt meghosszabbítottuk, az építési kötelezettség biztosítására megállapított újra eladhatási jogot soha gyakorolnunk nem kellett. Mindezen örvendetes közléseink mellett azonban nem hagyhatjuk érintetlenül a sugárúti faburkolat kellemetlen ügyét sem. Már az előző évről szóló jelentésünkben utaltunk ezen burkolat rósz állapotára, melynél fogva az a tartóssági szempontból támasztható követel­ményeknek távolról sem felel meg és ez évben tetemes helyreállítást fog igényelni. Mielőtt ez irányban intézkedtünk volna, bírói szemlét kértünk annak constatálása végett, hogy a faburkolat állapota nem felel meg a szerződött vállalkozó fenntartási kötelezett­ségének, mit a kiküldött bírói szakértők — a faburkolat 38 százalékát teljesen használhatatlan állapotban találván — egyhangúlag ki is nyilatkoztattak. Jogi szempontból ekként nem lehetvén kétségünk az iránt, hogy a szükséges helyre­állítás a vállalkozó terhére és veszélyére, kinek nagy összegű óvadéka kezeink között is volt, fog eszközöltetni, ennek kérdésével ápril hó első felében behatóan foglalkoztunk és ez alkalom­mal azon további kérdést is óhajtottuk volna eldönteni, hogy a faburkolat szemben a tapasztal­takkal egyáltalán fenntartassék*e, vagy nem?

Next

/
Thumbnails
Contents