Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1875, 1876, 1877 (Budapest)

A Fővárosi Közmunkák Tanácsának hivatalos jelentése 1875. évi műkodéséről - III. A fővárosi kisajátítási törvény módosítása

— 10

111.

A fővárosi kisajátítási törvény módosítása.

A fővárosi kisajátításokról szóló 1868. 56. törvényczikk, néhány esetet kivéve, midőn a kisajátítást a főváros kezdeményezte, sajátlag csakis a fővárosi közmunkák tanácsának közbenjöttével vétetett alkalmazásba (lásd: a sugárúti vagy várkerti kisajátításokat) s igy természetes, hogy éppen e hatóságnak volt alkalma e törvénynek előnyeivel s a gyakorlatban mutatkozott hátrányaival leginkább megismerkedni.

Midőn ennélfogva e törvény módosításának szüksége a magas kormány körében is felszínre került, e tanács véleményének előadására felhivatott.

E megtisztelő felhívásnak megfelelőleg s támaszkodva több száz kisajátítási esetnél szerzett tapasztalatainkra, véleményünket a következőkben terjesztettük fel a nagy- méltóságú magyar kir. Belügyminister úrhoz:

I) Az 1868. 56. t.-czikk 1. és 2. §. helyett kimondandónak véljük, hogy „Budapest Jőváros területén ingatlan vagyon kisajátítható, ha az közegészségig kereskedelmi, közlekedési, közbiztonsági, szépészeti vagy egyébb állami vagy fővárosi közérdekből szükségessé vagy hasznossá válik.“ — Mi ezt teljesen elégségesnek tartjuk, mert egyrészt e kereten belül, minden közérdek szempontjából a kisajátítás eszközölhető leend s másrészt mert a legrészletesebb esetfelsorolás mellett is, oly körülmények és esetek fordulhatnak elő, melyekre a törvényben felhozott részletek alkalmazást nem találhatnának.

II. A közlekedési Minister helyett, mindig az „illetékes Minister“ volna teendő. — Szükségesnek tartjuk ugyanis a kisajátítás kezdeményezési jogát minden szakministerre kiterjeszteni, mert a mint közlekedési kérdéseknél ezen Minister, úgy kétségtelenül iskolánál a közoktatásügyi Minister, kaszárnyánál a honvédelmi Minister, színháznál vagy kórháznál a belügy Minister lehet csak az illetékes forum.

III. A kisajátítás kezdeményezésének joga ki volna terjesztendő a fővárosi közmunkák tanácsára is, mert az 1870. X. t. czikk s különösen ennek 14. §. szerint a főváros szabályozásának megállapítása és kivitele e tanácsra bízatván, ennek végrehajtása tekintetéből okvetlenül szüksége van a kisajátítás kezdeményezési jogra.

IV. Egyrészt a Minister vagy fővárosi közmunkák tanácsa és másrészt a főváros hatósága között fennforgó vélemény külömbség esetében a kisajátítás megengedése „törvényhozás “ helyett a „ Minister tanácsra“ volna bízandó, mert egyrészt a kisajátítás szükségének megítélése, illetőleg a törvénynek a fennforgó esetre való alkalmazása, kétségtelenül nem a rtörvényhozásu hanem a „végrehajtás“ körébe tartozik s másrészt mert a kisajátítás foganatosítása, ha a törvényhozás határozatától fiiggesztetik fel, gyakran igen hosszú időre lialasztatnék el, vagy az által, hogy a törvényhozás együtt nincsen, vagy az által hogy sokkal fontosabb országos érdekű ügyekkel van elfoglalva ; holott a Minister, tanács ily ügyekben bármikor intézkedhetik és határozhat.