Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentése 1874 (Budapest, 1875)

VII. A fővárosi közmunkák tanácsának létkérdése

•m 62

a Silók és entrepőtok nagy fontosságú kérdése, melyek helyére, kiterjedésére és építési módjára nézve naponként a legkülömbözőbb nézetekkel találkozunk; hátra van a nagy körút kiépitése, mire nézve eddig csak a legszükségesebb, az ut vonalának épentartására vonatkozó intézkedések lettek megtéve, holott a nagy körút képezi a főcsatorna természetes ágyát, úgy hogy az utóbbi az első nélkül alig képzelhető; hátra van még egy czél- szerűbb kövezési rendszer megállapitása, mire jiézve a fővárosi hatóság figyelme már felhivatott, mely azonban mai napig sem ment át a gyakorlati életbe; hátra van még a vízvezeték ügye, különösen a jobbparti területen, hol a lakosok tényleg szükséget szenvednek ; hátra van a sugárút kiépitése, mely ugyan vállalkozásnak van átadva, mely azonban a tanács folytonos működését veszi igénybe, úgy annyira, hogy csaknem minden ülésben egy-két intézkedés válik szükségessé.

Folytathatnék még a részletezést, de nem tartjuk azt szükségesnek, mert mindenki meg van győződve, hogy egy nagy városban, mely alig esett túl a fejlődés kezdetén, hacsak ismét hanyatlani nenrakar, a haladással kapcsolatosan mindig fognak előfordulni fontosabb kérdések s mindig lesznek országos érdekek, melyek megoldása s illetőleg kielégítése az 1870. X. t. ez. értelmében a tanácsra bízatott, valamint mindig lesznek számtalan ügyek melyek egy felebbezési és felfolyamodási hatóság higgadt bírálatát, pártatlan ellenőrzését és egyébb intézkedéseit teendik szükségessé; s melyeknek elintézéséről, e tanács felosztása esetében, éppen országos és fővárosi szempontból másképpen kellene intézkedni.

Nem áll e szerint, hogy e tanács a reá bízott feladatokat már mind megoldotta volna, mert e feladatok a fejlődéshez képest folyton szaporodnak, változnak, módosulnak s igy azoknak tökéletesen eleget tenni soha sem lehetend, — mert azon perezben, midőn ily feladatok többé nem léteznének, a főváros tovább fejlődése már önmagában megszűnt s a tespedés átka borítaná el jövőjét.

A harmadik tétel, melyből kiindulva ez intézmény létele ostromoltatik az állítólagos nagy költség.

Nézetünk szerint valamely költség helyes megítélésénél mindig első sorban figyelembe veendő azon eredmény, mely általa eléretett, mert lehetnek önmagukban csekély költségek, melyek szemben az eredménynyel igen is túlságosak, lehetnek nagy költségek, melyek az eredmények arányában mérsékeltek és megfelelők.

A tanács belkezelési költsége a zárszámadások tanúsága szerint az 1871—1873. években a 80—90.000 frt között változott, 1874-ben már csak 69.982 frtra rúgott; a folyó évi költségelőirányzat pedig csak 48.468 frtban jelentkezik.

Az 1871 —1873. években a tanács a főváros óriási fejlődése folytán, a magán, testületi és középitkezések egész özönével látta magát szemben, s minden egyes tárgynál kénytelen volt az egész környéket tanulmányozni, hogy a létesítendő szabályozásnak újabb akadályok elébe ne gördittessenek. — Minden egyes építkezésnél, minden egyes telekfelosztásnál nemcsak helyszíni szemle vált szükségessé, de azt az egész vidék szabályozásával kellett összhangzásba hozni.

Ez időbe esett a sugárút tervezése négy vonalon, melyek mindegyike felvétetett, felméretett, az azokba eső valamennyi ingatlanság megbecsültetek, mely munkálat az akkor nagy számú műszaki osztály egész személyzetét három hónapon át foglalkoztatá.