Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentése 1874 (Budapest, 1875)
VII. A fővárosi közmunkák tanácsának létkérdése
•m 59 (sfe VII. \ fővárosi közmunkák tanácsának létkérdése Midőn a m. kormány 1870-ik évben a főváros területén szükséges országos vállalatok létesítésére (dunaszabályozás, lánczhidmegváltás és uj hidak építése) s magának a fővárosnak egészségessé és széppé tétele czéljából, egy 24 millió forintnyi kölcsön felvételét hozta javaslatba, ezt nem csak a fővárosi közönség minden rétegei, nemcsak az uralkodó kormánypárt fogadta örömmel, hanem az akkori ellenzék is teljes megnyugvással járult annak megszavazásához. Evvel kapcsolatosan mindenki természetesnek találta, hogy a mint a 24 millió kölcsön egy részének az érintett országos vállalatok létrehozatala czéljából leendő felhasználása, egyenesen állami közegekre, a m. kir. közlekedési Ministeriumra bízatott, úgy annak másik részére nézve is, mely a főváros emelésére volt rendeltetve, az államhatalomnak bizonyos befolyásnak kell biztosíttatnia, sót az akkori ellenzék még egy lépéssel tovább is ment, s a főváros összes közmunkáinak vezetését, a kölcsönből alakított fővárosi pénzalap kezelésével megbízott fővárosi közmunkák tanácsára kívánta ruházni. Ily előzmények után a fővárosi közmunkák tanácsa az 1870. X. t. ez. alapján tényleg életbehivatott s kettős feladatot nyert, egyrészt rendezni és szabályozni az építkezés ügyét, másrészt kezdeményezni a szükségelt közmunkákat s azok helyes végrehajtása felett őrködni. A tanács mindkét irányban, miként ezt eddigi működésének négy évi zárjelen- tései tanúsítják, buzgón, erélyesen, legjobb tudomása és képessége szerint haladt előre. Megalkotó az ideiglenes építési utasítást s utóbb az uj középitkezési szabályzatot, mely az építkezések mezején, legalább határozottabb rendszereségnek vetette meg alapját és elkészítette az egész főváros területére, az általános szabályozási és beosztási tervezetet, mely főrészeiben változatlanul megmarad s melynek kérlelhetleíT, világosan kitüntetett vonalai előtt meg keilend hajolnia mindenkinek, személy-állás és vagyon külömb- ségre való tekintet nélkül. S ez eljárásában mindeddig nem engedé magát eltántorittatni a tanács, — S a mint egyes esetekben elég bátorsággal és öntudattal birt döntő véleményét határozottan hangoztatni még a m, kormány hatóságaival szemben is, úgy sohasem rettent vissza a népszerűtlenség ijjesztő vázától s avval szemben a teljesített kötelesség tiszta tudatából és meggyőződésből merítette erejét. De ezen következetes, kérlelhetlen, egyenes eljárás mindinkább többekben kelté fel az ellenkezés és elégedetlenség érzetét. Vannak, kik egész éltűkön által a municipalis önkormányzat légkörében mozogván, ennek korlátlan uralmát tartják minden baj legbiztosabb gyógyszerének s a hosz- szú megszokás és szivök vonzalma által félrevezetve, nem látják annak árnyoldalát s azt, hogy bizonyos ügyek csakis erélyes és független eljárás útján intéztethetnek el sikeresen, 8*
