Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentése 1874 (Budapest, 1875)

VII. A fővárosi közmunkák tanácsának létkérdése

*<£§> 60

ezek teliát a főváros megsértett autonómiájának nevében emelnek szót e tanács létele ellenében.

Vannak kik a tanács által kezdeményezett és következetesen folytatott intézkedések által némely kedvencz reményeiktől, vagy terveik kivitelétől elestek, s kik valóságos vagy képzelt káruk kútfejének a közmunkák tanácsát tekintik ; ezek minden indokolás nélkül kivánják e tanács feloszlatását, mert, azt vélik; liogy a fővárosi hatóság önmagában, állitólagos kárukat, befolyásuknál fogva inkább figyelembe vette volna.

S ezekhez szivesen csatlakoznak a kisajátítás alá vett ingatlanok tulajdonosai, kik bár mindannyian valóságos nyereményben részesültek, úgy, hogy ma már a legtöbb birtokos mitsem óhajt inkább mint ingatlanságának kisajátítását, kik azonban a nyeremény lehető fokoztatása czéljából úgy hozzá szoktak már a jajveszékléshez, hogy azt a nyeremény biztosítása után, már csak következetességből is folytatják, s szeretik magukat a kisajátítás áldozatainak tekintetni.

Vannak kik nem ismervén a tanács rendelkezésére adott összegeket, attól folyton számon kérik a 24 millió forint hováforditását, s miután a tanács eddigi működéséből e rejtély kulcsát ki nem magyarázhatják, (természetes, mert hiszen a 24.000,000 irtot, a tanács rendelkezésére és pedig a sugárutra mindössze csak 3.335,909 írt engedélyeztetett) a tanácsot mint valami véghetlenül drága pénzemésztő institutiót tekintik; s ezek az utóbbi időben teljes joggal érvényre emelt „takarékosság“ jelszava alatt ostromolják az intézmény további fennállását.

S ekként csak ugyan sok valódi vagy képzelt magánérdek lett többé kevésbbé megsértve, csak egy nem: a főváros közérdeke, mely a tanács buzgó, erélyes kezdeményezése és felügyelete alatt kézzel fogható haladásnak indult.

De a sok sértett érdek, a „megtakaritások“ általánossá vált jelszava által felbátorítva, végre is nyilatkozati módot talált a sajtóban, a társadalomban s a hatósági termekben.

S e nyilatkozatokban három főindok alapján követeltetik a fővárosi közmunkák tanácsának feloszlatása:

1- ör. mert a főváros hatósági autonómiája sértetik,

2- or. mert a reá bizott teendőket már befejezte, és

3- or. mert sok költséget okoz.

Nem akarunk azon sok mellékes indokra, többé kevésbé üres szóbeszédre reflec- tálni, melyekre a tanácsnak elnöke útján már volt alkalma illőleg megfelelni, de az érintett három indok taglalásával annyival szükségesebbnek tartjuk e hivatalos jelentés keretében újra foglalkozni, mert e tanács, illetőleg az általa gyakorolt hatósági jog és hatáskör fenntartásáról éppen a főváros érdekében tántorithatlanul meg vagyunk győződve.

A sértett autonómia vádját illetőleg felhozandónak tartjuk, hogy az 1870. X. t. czikk, mely a közmunkák tanácsának megalkotását tárgyazza, Buda és Pest városok számos befolyásos tisztviselői és képviselőivel még mint törvényjavaslat lett közölve s általuk örömmel üdvözöltetett.

Felhozzuk, hogy Londonban — Anglia fővárosában, — mely országra mint az autonómia és selfgouvernemet hazájára folytonosan hivatkozunk, egy közmunkák tanácsa