Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentése 1874 (Budapest, 1875)
IV. A fővárosi kisajátítási törvény kiterjesztése
■ 19 (sSp 2) A kisajátítandó ingatlan tekintetében nagy bajt okoz és sok akadállyal jár az 1868. 56. t. ez. 5-ik §-a, mely szerint a kisajátítás kötelessége kiterjed a fél kivánatára azon egész ingatlanságra, melynek bármely csekély része szükségeltetik. E helyett a tanács az 1855. t. ez. elvét véli elfogadandónak, mely szerint a kisajátító jogosítva van, az illető ingatlanságnak azon részét kisajátítani, melyre szüksége van; ha azonban annak % része vétetnék igénybe vagy ha a fennmaradó rész, ugyanazon czélnak, melyre az egész használtatott, többé már meg nem felelhet (például: háztelek csekély marad, gyárnak lényegét érintő rész vétetik el s. t. b.) akkor a tulajdonos követelheti az egész ingatlanság kisajátítását. (55. t. ez. 15. §.) 3) Ha valamely Minister kezdeményezi a kisajátítást, a tervek és iratok közlésével meghallgatja az illető várost vagy a községet s annak felettes főnökét s szükség esetében vegyes bizottmányt is rendel a tárgy alapos kiderítésére. Ez által az 1868. 56. t ez. II. fejezetének sok időt igénylő körülményességei mind elmaradhatnak. 4) A felszóllalás körüli eljárást illetőleg azon észrevételünk van, hogy a 30 napos felszóllamlási idő tartamára bizottság neveztessék, mert ez a fővárosban nyert tapasztalatok szerint sok költséget okoz, valóságos időfecsérléssel jár és semmi czélja nincsen; hanem a felszólamlók adják be a kifogásaikat a város tanács, az alispán vagy kerületi főnök rendes iktatójába. A bizottság csak a felszóllamlások elintézésével foglalkozik (31. §.) 5) Felebbezés esetében pedig az illető Minister az igazságügyi Ministerrel együtt lévén a biró (55. t. ez. 29. §.) ha ezek egymás közt meg nem egyeznek, vagy megegyeznek ugyan, de határozatuk ellenkezik a bizottság határozatával, ily esetben döntsön a ministertanács. 6) Az 1868. 56. t. ez. IV. fejezetének 38. §-át igazságosnak nem tarthatjuk és a helyett inkább az 1868. 55. t. czikkben foglalt elvet vélnök alkalmazandónak, mert a felszerelés ki- és áthelyezésének költségein kivül, egy gyárnak megszüntetése vagy áthelyezésével még munkásokban, időben, üzleti összeköttetések megszakításában és mulasztásokban is támadhatnak oly valóságos károk, melyek ha meg nem téríttetnek, az illető kisajátított talán vagyonának nagy részét vesztené el. 7) Az 1868. 56. t. ez. V. és VI. fejezetét, mint már emlittetett, esküdtek alakjában egészen megszüntetendőnek véljük s helyesebbnek tartanók az 1868. 55. t. ez. VI. fejezetét, mely szerint az illetékes törvényszék legyen az eljáró biró. E biró azonban sem a becsüsök által megszabott árhoz, sem pedig ahhoz, mely a kisajátitandónak meg volt ajánlva, kötve ne legyen, mert az 1868. 56. t. ez. 74-ik §-a, mely szerint a bíró a megajánlott összegnél kisebbet nem Ítélhet, — valóságos provocá- tiója a perlekedésnek. A tanács ezen véleményét a Beliigyminister urnák felterjesztvén egyúttal kifejezést adott annak is, miszerint kötelességének tartandja, a fővárosban tett tapasztalások alapján, a fővárosi kisajátítások iránt is nézeteit előterjeszteni, mely Ígéretét a következő év elején fogja beváltani. 3*
