Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentése 1873 (Budapest, 1874)
VI. Egyes intézkedések és szabályozások
41 10. A Normafától a Jánoshegyig vezető ut. A budai hegységnek a fővárosi közönség első rangú és sűrűén látogatott üdülési helyének egyik legszebb, legkiesebb részét azon ut képezi, mely a hegyek magaslatán, elhaladva, sűrű és magas fák lombozata által árnyékban tartva, a szépkilátásról hires „norma“ fától a szt. Jánoshegy csucsaljához vezet. — Ezen ut részben még fővárosi, részben azonban már koronái uradalmi területen halad el és annak fődiszét azon gyön- györü csoportozatok képezik, melyek jobbra balra körül fogják. Ha ezen fák kivágatnának e gyöngyörü ut megszűnik, a hegy orma, mely ma még zöld koronával diszele sivár, kopasz képet nyújtana s e szépészeti és egézségi tekintetből eredő kárt, a legnagyobb pénzáldozatokkal sem lehetend a legjobb akarattal is, egy félszázadon által helyreütni és pótolni. Miután pedig hir szerint a szóban álló utat környező erdőrész még az 1873/4-ki télen által került volna vágatás alá, a tanács azon kérelemmel fordult a m. kir. Pénzügyminiszter úrhoz, miszerint a vágatást az úttól jobbra eső részben egyátalában, a balra eső részben pedig legalább 20 ölnyi szélességben betiltani s igy e vidék szépségét megmenteni méltoztassék. A m. kir. Pénzügyminiszter felfogva az ügy fontosságát és sürgősségét az illető jószág igazgatóság utján azonnal intézkedett, hogy a fák ne csak az úttól 20 ölnyi távolságban le ne tároltassanak, hanem egyátalában a kincstári erdőből, oly szélességű pászta, mely az ut kiessége és szépsége szempontjából különös kimélet alá veendő, állandóan kijelöltessék. Az ut ekként meg lett mentve és a köszönethez, melylyel e tanács tartozik a Pénzügyminiszter ür szives és erélyes intézkedéséért, bizonyára örömmel csatlakozik a fővárosi közönség azon része, mely nyaranként a budai hegyekben keres üdülést. II. A Gellérthegy befásitása. Buda kies képét délfelé a Gellérthegynek a Dunához leereszkedő sziklacsopor- tozata zárja be, mely hegynek észak és nyűgöt fele terülő magaslata részben szőlőkkel van ugyan beültetve, felsőbb része azonban egészen le van tarolva. A nyári nap hevétől kiégett felület lehetetlenné teszi az ott tartózkodást s ennélfogva Buda város volt hatósága kísérletet tett a hegyoldal befásitására és parkírozására. A város e czélból uj beoztási tervezetet készítvén, uj és kényelmes utakat készíttetett s több mint 12.000 frtnyi költséggel még 1872. őszében és 1873. tavaszán csaknem 300.000 facsemetét ültetett elA tanács örömmel tapasztalván a munka haladását és sikerét, — hallomás szerint csak körülbelül 15.000 csemete romlott el, — annak befejezése s különössen az 6
