Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentése 1873 (Budapest, 1874)

VI. Egyes intézkedések és szabályozások

42

utak jó karba helyezése és folyókákkal ellátása, valamint a leásott területeknek be- gyepesitése czéljából 3000 frtot utalványozott a fővárosi pénzalapból.

Ez összeg is czélszerüen felhasználtatván, a befásitás most már örvendetes ténynek mondható s csak a fővárosi hatóság gondozásától függend, hogy néhány év múlva falombozat koszoruzza a történetileg is nevezetes hegy eddig kopár ormait.

12. A Kellenföld szabályozása.

A főváros jobbparti területének a jövőre nézve kétségtelenül legfontosabb részé azon sikság képezi, mely a szt. Gellérthegyen alul, a Duna folyam mentében terül el és Kelenföld vagy Lágymányos nevezete alatt ismeretes.— E tágas terület szabályozását ennélfogva oly kérdés, mely, tekintve a telkek naponként emelkedő becsét és a kilátásba helyezett, a balparttal leendő egyenes összeköttetést, úgy e tanács mind Budaváros volt hatóságának figyelmét nagy mértékben magára vonta.

E szabályozást illetőleg a városi hatósággal egyetemben főelvül mondatott ki, hogy miután a szóban álló területnek városrészé való átalakítása és beosztása folytán, amúgy is tetemes költségek és kiadások fognak a városi házi pénztárra nehezülni, a megállapítandó utak, utczák és terekre, valamint a nyilvános épületekre szükségelt területek az eddigi birtokosok összessége, illetőleg közbirtokossága által ingyen és minden kárlalanitási igény nélkül lesznek átengedendők annyival is inkább, mert az összes területek értéke a felosztásnak már eszméje által is növekedett, de azok valódi becse éppen csak a szabályozás foganatosításának leend eredménye.

Magát a szabályozási tervet illetőleg azonban lényeges és az egész szabályozásra kiható nézet eltérés merült fel a város és e tanács között. — A városi hatóság ugyanis a kellenföld északi részében a Dunaszabályozási vonal és mai száraz föld között egy kikötő előállítását ohajtá és erre alapította az egész szabályozást. — A fővárosi közmunkák tánácsa ellenben e kikötő létesítésének nehézségeit és azon aggályt vevén figyelembe, hogy az sem nem szükséges, sem jövedelmező nem leend, a kikötő elejtését és ennélfogva egész alakzatában más szabályozást tartott czélszerübbnek.

Miután azonban Buda város volt hatósága a kikötő létesítése tárgyában nem csak újabb felterjesztéssel élt és ez ügyben a nagyméltóságu m. kir. közmunka és közlekedési Miniszter úrhoz is fordult; miután továbbá a költségek szempontjából felhozott nehézségek a város' által újabban felhozott adatokkal merőben ellenkeztek, azonban mindkét nézet oly feltevéseken alapul, melyek kételyeket engednek és tökéletes hitelt egyátalán nem érdemelnek; miután végre előre kimondatott, hogy a kikötő sem a városi pénztár, sem a fővárosi pénzalap költségén, hanem csakis magán vállalkozás utján fogna létesittetni s ily vállalkozók állítólag akkor jelentkeztek is: a közmunkák tanácsa, szemben a város annyira hangsúlyozott óhajával, kimondá, hogy a kikötőt, bármely szabályozás azonnali végleges elfogadása által lehetetlenné tenni nem akarja, sőt inkább bizonyos időt vél a városnak engedni, melyen belül e kedvencz tervezetének tényleges létesítését megkísérthesse.