A magyar ipar almanachja (Budapest, 1932)

I. rész - Dálnoki-Kováts Jenő: Koszorús mesterek

műhelyébe szerződik inasnak és amikor a felszabadulásra kerül a sor, egy kis gőzgépet készít remekbe, amelyet az ottani reáliskola fizikai szertára részére megvásárolt és még ma is ezen demonstrálják a tanárok a gőzgép lényegét. Felszabadulása után vándorútra indul. Első állomása Miskolc, ahol nagybátyja műhelyében dolgozik, majd tudásvágya innen tovább kergeti őt Bécsbe, ahol rövid ideig egy armatúra gyárban dolgozik, majd a híres Dziedzinszky és Hanusch bronzárugyárban nyer alkalmazást, rövid idő alatt kiküzclve a csoportvezetői állást. Mestere őt atyai barátjának fogadja és később még végrendeletében is megemlékezik róla. De a törekvő ifjúnak ég a talpa alatt a föld. Bécs után Linz, Salzburg, Karlsruhe, Ulm, Geislingen, majd Páris, London és Hamburg következik. Tudásban gyarapodva kerül vissza ismét Bécsbe, ahol az Arsenalban mint mester dolgozik. Vándorút ja során takarékosan él és 300 forintot gyűjt össze, amit elégségesnek talál arra, hogy mint önálló mester kezdje el itthon tevékenységét. Rendkívül küzdelmes évek következnek ezután. Három éven keresztül emberfeletti munkát végez, hogy. megvesse lábát a hazai piacon. E három év alatt négyízben kell költözködnie, ami mind egy-egy leégés. 1898-ban költözködik mai telepére a Dessewffy-utcába, ahol azonban csapás csapás után éri. Hitelben vásárolt telkét nagy gondokkal törlesztheti, amikor a tűzvész pusztítja el műhelyét. Már-már összecsapnak feje fölött a hullámok, amikor bécsi mestere és atyai barátja Hanusch 200 forintot hagy rá végrendeletében. Ez átsegíti őt a megpróbáltatásokon és szorgalmas, lelkiismeretes munkásságával üzeme hozadékát már annyira fejlesztette, hogy egyre terjeszkedő üzem részére 1906-ban már a szomszéd házat is megvásárolhatta. Ekkor már széleskörben előnyösen ismert Kulcsár Sándor neve, aki különösen mint csillárkészítő szerez külföldön is jóhírnevet magának. Most már több mint 30 éves önálló tevékenysége alatt mintegy 350 tanonc került ki keze alól és még a háború előtt is 100 munkást foglalkoztatott műhelyében. Számos középület felszerelésében működött közre és így csillárjai helyet foglalnak az Operaházban, a királyi várpalotában és sok más helyen is.

A háborús évek súlyos megpróbáltatások elé állították Kulcsár Sándort. A modernül berendezett üzem tehát csak úgy volt kihasználható, hogy hadiszerek gyártásával foglalkozott. A háború vége után Kulcsár ismét nagy arányokban kezdte el a csillárok készítését, de mindig megérezte azt a nagy veszteséget, amit számára csaknem húsz métermázsa csillárnak fémhulladékként való elrekvirálása okozott.

Kulcsár Sándor igen élénk közéletet él. Az Országos Iparegyesületnek évtizedek óta igazgatósági tagja. Hasonlóképen igazgatósági tagja az Iparművészeti Társulatnak is. A bádogos stb. Ipartestületnek hosszú időn keresztül elöljárósági tagja volt és amikor a fémiparosok külön ipartestületet alakítottak, Kulcsár Sándort, mint szakmájuk egyik jelesét, tiszteletbeli elnökké választották. Kulcsár Sándor az 1925. évi Országos Kézművesipari Tárlaton nyerte az arany mesterkoszorút, amely kitüntetés számos előbbi más kitüntetés sorát zárta le.

LAKOS ELEK kovács- és kocsigyártómester. Lakos Elek élete nem gazdag eseményekben. 1869-ben született Kecskeméten, régi nemesi családból. 6 éves korában már árván maradt és már ekkor megkezdi nehéz