A magyar ipar almanachja (Budapest, 1932)
I. rész - Dálnoki-Kováts Jenő: Koszorús mesterek
83 hurgon és Innsbruckon át Svájcba, ahol előbb Zürichben, majd Baselben nyer alkalmazást. Itt alkalma nyílott magánlakások és villák berendezésére, ami tudását igen jelentékeny mértékben növelte. Vágyai azonban tovább hajtották. Néhány év múlva Párizsba kerül, ahol az idegenekkel szemben tapasztalható bizalmatlanság igen nehézzé tette számára az elhelyezkedést. A munka nélkül eltöltött időt azonban gondosan kihasználta. Szakmai kirakatokat tanulmányozott, múzeumokat bujkált és apró javításokat vállalt. A következő állomás az evőeszköztisztító tevékenység, amit rangemelésként a borfiúi állás követ. Ebben a minőségben fedezte őt fel gróf Károlyi Gábor, akinek pártfogásával az Iparművészeti Iskola hallgatója lett, amelyet a legszebb eredménnyel végzett. Néhány kisebb próbálkozás után, egy tekintélyes cégnél kap alkalmazást mint szabász, majd mint házonkívüli díszítő. Ekkor készültek Párizsban a világkiállításra. Fischer főnöke ezzel kapcsolatosan számos megbízást kapott, ami Fischer részére sokoldalú elfoglaltságot jelentett. Párizsból Angliába, onnan Belgiumba, Hollandiába, majd Németországba ment. Hosszabb időt töltött Berlinben, majd visszakerült Baselbe és már-már a cég üzletvezetője lett. Ebben az időben még a magyar kárpitosipar szűk keretek között volt foglalkoztatva, mert a jobb körök bécsi kárpitossal rendeztették be lakásaikat. Fischer Zsigmond szívós munkájának köszönhető, hogy a jobbmódú köröket a magyar kárpitosipar számára megnyerte. Tudását készséggel osztotta meg kartársaival és magántanfolyamai igen látogatottak voltak. Ezekkel párhuzamosan a Technológián is éveken át előadásokat tartott. 1900 végén főnöke, Kramer Lipót visszavonult és ekkor önállósította magát Fischer Zsigmond. Ezután egyre jobban fejlődik műhelye és alig rendeztek be középületeket, bérpalotákat, úri villákat Fischer Zsigmond közreműködése nélkül. Ő készítette egyébként valamenyi dunai termesgőzös berendezését is. Fischer Zsigmondot kartársai atyamesterüknek tekintik. És pedig méltán. Éveken keresztül választmányi tagja, majd társelnöke volt a kárpitos ipartestületnek, igazgatósági tagja, majd elnöke a kárpitos- ás paszományosmesterek országos szövetségének, igazgatósági tagja az Országos Iparegyesületnek és az Iparművészeti Társulatnak. Kiváló munkájával különböző kiállításokon számos magas kitüntetést nyert el és az 1928. évi Országos Kézművesipari Tárlaton Magyar- ország aranykoszorús kárpitosmestere lett. FORREIDER JÓZSEF lakatosmester. Komáromban szül. 1870-ben. Egy jónevű épületlakatosmesterhez került tanoncnak és már tanoncideje harmadik évében első díjat nyert a tanoncmunka kiállításon. Ezt megismétli a következő évben, sőt szakrajzai a komáromi kiállításra kerülnek. Segédkorában Budapestre került, és Jungfer Gyula cégnél bőséges alkalma volt a műlakatosság magasabb fokának elsajátítására. Tudását esti és vasárnapi technológiai szaktanfolyamokon bővítette, amelyeken minden évben szabályszerűen elnyerte az első jutalmakat. Tudásvágya azonban arra késztette, hogy külföldre menjen. Első állomása Berlin, ahol egy kiváló műlakatos cégnél nyert alkalmazást. Nem kellett hosszú idő arra, hogy itt is az első helyre küzdje fel magát és az 1896. évben Berlinben rendezett iparkiállításra már ő készíti a cég kiállítási tárgyait. Itt elért sikerei széles körben terjesztik el a magyar munkás tudá6* _
