A magyar ipar almanachja (Budapest, 1932)

I. rész - Dálnoki-Kováts Jenő: Koszorús mesterek

81

ménnyel járt és ma talán egyedüli mester az országban, aki ily művészhegedűket előállít. A keze alól kikerült mesterhegedűk többnyire jeles alól kerültek ki és újabban a reklámművészettel kapcsolatos felvételei művészek kezébe kerültek. Az 1928. évi koszorús mesterversenyen dr. Hubay Jenő híres stradiváriusának tökéletes másolatával nyerte el az aranykoszorús mester címet.

BITTNER JÁNOS bronzműves s egyházi müötvösmester. Született 1851-ben Vingán, Temes megyében. Atyját négyéves korában elvesztette, özvegy édesanyja nemsokára ismét férjhez ment és a kis János mostohaapa mellett mostoha sorsban nevelkedett. Mostohaapjának nagy ellenzése dacára végez négy középiskolát, de a nélkülözések és az egészségtelen lakás egészségét kikezdik és a tehetséges gyermek egy éven át mankón kénytelen járni. Bár kitűnő tanuló, mostohaapja asztalosinasnak adja, de fizikuma nem bírja a nehéz deszkák hordozását. így áll be bronzművesinasnak és ötévi keserves tanoncoskodás után végre felszabadulva gyalog indul útnak Budapestre. Hosszas nélkülözések után jut álláshoz egyik budai műhelyben. Fizetése alig elég egy-két falat kenyérre. Szervezete rövidesen tökéletesen legyengül, amikor ivóvíz helyett tévedésből lúgkőoldatot iszik. Természetesen kórházi kezelésbe kerül, ahonnan azonban mint gyógyíthatatlant bocsátják el. Kivánszorogva a kórházból egy udvaron összeesik és a házban lakó öregasszonyok veszik gondozás alá. Ezek gondos ápolása talpraállítja a szegény gyermeket és első dolga állás után nézni. Mint fémnyomó segéd vállal alkalmazást és rövidesen mestere első munkása lesz. Adósságait lassanként kifizeti és Bécsbe utazik, ahol több jeles cégnél dolgozik. 1874-ben Oberbauer Alajos egyháziszer-kereskedő hívására tér vissza Budapestre, berendezi az említett kereskedő egyházi ötvösműhelyét és ott mint művezető dolgozik. Változatos élet után, megveszi a Temesváron elhunyt mestere műhelyét és ott önállósítja magát. Egyik legelső megbízása az ernesztházi és temesvári papnevelő intézet toronykeresztjének elkészítése vörösrézből tűzben aranyozva. Az aranyozáshoz azonban nincs aranya. Dulánszky püspök 100 aranyat ad előlegül, de ez nem elég. Ekkor Trautwein bankár, aki jótékonyságáról közismert Temesvárott, előlegezi minden elismervény nélkül a fiatal mesternek a szükséges aranyakat. Temesvárott azon ban mégsem tudja kellően megvetni a lábát. 1878-ban teljes műhelyberendezésével visszatér Budapestre, ahol Thestori bronzműárúgyárat akar berendezni és erre a célra megvásárolja Bittner berendezését és őt művezetőül alkalmazza, megbízva őt az Első Magyar Fém és Lámpaáru- gyár berendezésével, amit Thestori egy szőlőkertből és nagyobb présházból alakít át e célra Kőbányán. A gyár nem soká működik. Thestori elveszíti minden vagyonát és Bittner otthagyja a gyárat amely közben részvénytársasággá alakul és a magyar fémipar egyik legjelentősebb m vállalatává növi ki magát. Bittner újra önállósítja magát, nagyobb műhelyt rendez be gőzerőre és itt úszógolyókat, egyházi szereket, bútorvasalásokat gyárt. Azonban forgótőke hiányában nehezen tud megküzdeni a nehézségekkel. A kilencvenes évek elején a Telefongyár megbízásából villanycsillárokat készít, amivel ő foglalkozik először az országban. 1895- ben otthagyja a csillárszakmát és ismét egyházi szerek készítésével foglalkozik. Szerződéses viszonyba lép a Rétay és Benedek céggel, kötelezve magát, hogy más cégnek nem dolgozik. Üzeme hatalmasan fellendül, de megbénítja fejlődésében az előbb említett megállapodás, aminek követ6