A magyar ipar almanachja (Budapest, 1932)

I. rész - Dálnoki-Kováts Jenő: Koszorús mesterek

80 keltenek nagy feltűnést. Nem kevésbé ismert Balogh Rudolf hiriap- illusztrátori tevékenysége sem és mint a Pesti Napló állandó munkatársa, közkedveltek fényképriportjai. Balogh Rudolf a háborúban is megállta a helyét. Hosszabb ideig Jó­zsef kir. herceg mellett volt a katonai beosztása és a leszereléskor a Ferenc József-rend lovagkeresztje, az arany érdemkereszt és az I. osztá­lyú vitézségi érem kitüntetéseknek volt a tulajdonosa. Természetesen szakmai kitüntetései is elsőrangúak és aranyérmen, állami elismerő ok­levélen, a kultuszminiszter és a székesfőváros díján kívül, az 1928. évi Kézművesipari Tárlaton elnyerte a szakma legnagyobb kitüntetését: az az arany mesterkoszorút. BAUER JÁNOS gombkötő- és paszományosmester. Gyakran meg­esik, hogy a hős katonát halála után éri a legnagyobb kitüntetés. A hős katona becsületrendjét a fejfájára tűzik. Bauer János is ilyen hősi halott, aki halála után nyerte el a magyar kézműiparosok legszebb kitüntetését, az arany mesterkoszorút. Bauer János 1873-ban született Budapesten. Iskoláinak elvégzése után édesapjának, Bauer Ignácnak műhelyében sajátította el mestersé­gét. Felszabadulása után atyja külföldi tanulmányútra küldi Németor­szágba, ahonnan tudását kibővítve kerül vissza atyja műhelyébe. 1909- ben atyja társul fogadja, akinek halála után, 1917 óta Weisz Simonnal társulva vezeti cégét és növeli annak vevőkörét. Bauer János rövid idő alatt szakmai tekintéllyé válik és különösen hadseregszállításokkal kapcsolatban a legilletékesebb körök kérik tanácsát. Kartársai is nagy tisztelettel és elismeréssel adóznak kiváló tudása iránt és mint a szakmai egyesület elnöke, élénk ipari közéletet élve, lelkesen dolgozik a magyar iparosság érdekében. Az 1925-ben rendezett I. Országos Kézművesipari Tárlat bírálóbizottsága őt ezüstkoszorús mesteri címmel tüntette ki. Fokozott ambícióval készült az 1928. évben másodízben rendezett arany­koszorús mesterversenyre. Egyike volt az első jelentkezőknek és már az év elején jelentette, hogy kiállítási anyagát elkészítette. Még a kiállítás megnyitása előtt, 1928 április 22-én orvosi műtét közben váratlanul el- húnyt és nem érhette meg azt a dicsőséget, amelyet cégének kiállítási munkájával szerzett. A jeles mestereknek halála után a cég által kiállított munkájával szerzett. A jeles mesternek halála után a cég által kiállított tette ki. A jeles iparoscsalád jóhírnevének sorsa most már a meghalt arany­koszorús mester fiának kezébe van letéve, aki szintén atyja és nagy­atyja mesterségét folytatja. BÁRÁNY DEZSŐ hegedűkészítőmester. Igen jóhírű hegedűkészítő­mestereink, Tänzer és Lutz kezei alól került ki Bárány Dezső, ki 1871- ben szül. Budapesten és iskolái elvégzése után, 1888-ban szabadult fel. Felszabadulása után sietett külföldre, ahol a legjelesebb mestereket ke­reste fel, hogy a hegedükészítés minden titkát ellesse. Megfelelő felké­szültséggel került vissza Budapestre, ahol 1898-ban önálló mesterré lett. Már segéd korában célul tűzte ki, hogy régi híres olasz mesterek készítési titkát felderítse és ennek érdekében régi hegedűk utánzásával különös előszeretettel foglalkozott. Kísérletezései nem csupán a régi híres mes­terek hegedűinek külsőségeiben való utánzását, hanem a hang tökéletes­ségének elérését is célozták. E különleges munkálkodása igen szép ered-

Next

/
Thumbnails
Contents