A magyar ipar almanachja (Budapest, 1932)

I. rész - Dálnoki-Kováts Jenő: Koszorús mesterek

79

dúlt meg. Atyja kívánságára azonban 22 korában hazajött külföldről és nagykorúsítása után önálló mesterré lett Békéscsabán. Alig néhány hónap múlva már 2 segéddel dolgozik, sőt két és fél év múlva már benzinmotor hajtotta üzemét és 6—8 segéd szorgalmaskodott körülötte. Sohasem elégedett meg a helyi piac szükségleteinek kielégítésével, hanem igyekezett más vidékeken is rendelőket gyűjteni. A takarékos, szerény élet és a szorgalmas munka gyümölcseként 1912-ben elérte vágyainak netovábbját, már saját házába költözhetett és itt rendezte be újra modern üzemét. Rövid idővel ezután, különösen a balkán háború hatása alatt, nyomott gazdasági viszonyok következtek be, amelyek a világháború kitöréséig tartották. Ez Babinszkyt is elszólította az esztergapad mellől és műhelyét felesége gondjaira kellett bíznia. A keserves háborús évek után újult erővel fogott régi jó hírnevének visszaszerzéséhez. Tevékenységének zöme a műesztergályos munkára esik, de ezek mellett bil- liárd gyártásával is foglalkozik és Békéscsaba messze környékén igen nagyszámú billiárdot szállított a különböző köröknek és kávéházaknak. Hasonlóképen specialitása az egyéb műesztergályos ipari cikkek mellett a sétabot készítése, amelyek tetszetős, szolid kivitelüknél fogva igen kelendőek. De alig van az esztergályos szakmának olyan ága, amelyet Babinszky ne művelne. Gyönyörű állólámpái, állványai, kulacsai, rokkái, számos kiállításon keltettek feltűnést.

Babinszky a háború utáni években kezdi meg a kiállításon való részvételt. Már az első kiállításon aranyérmet nyert, 1924-ben Békéscsabán a szegedi kamara díszoklevelét kapja, az 1926. évi Országos Kézműipari Tárlaton aranyérem, 1927-ben Székesfehérváron aranyérem, 1928-ban a békésvármegyei kiállításon a kereskedelmi miniszter elismerő oklevele jut osztályrészéül és végül az 1928. évi III. Országos Kézműves- ipari Tárlaton Magyarország aranykoszorús esztergályos mestere lesz. Ezt megelőzően már 1927-ben ipari jelességéért az Országos Iparegyesület ezüst díszérmével tünteti ki, ugyanabban az évben Békéscsaba városi testületének tagjává választják. Ipartestületének 17 év óta elől- járósági tagja és egyetlen alkalmat sem mulaszt el, ahol ipari kérdésről van szó. Ipari közérdekű önzetlen tevékenysége és szakmai tudásának jelessége mindenütt tisztelő barátokat szerzett számára.

BALOGH RUDOLF fényképészmester. Balogh Rudolf, aki 1879-ben született Budapesten, az egyébként is nagy intelligenciát kívánó fényképészipar egyik legintelligensebb reprezentánsa. 6 középiskolai osztály elvégzése után a bécsi grafikai és fotográfiái főiskola hallgatója lesz, majd ennek eredményes elvégzése után mintegy két évet tölt külföldön, szakmai munkásságban. Főállomásai: München, Görz, Konstantinápoly és Bécs. Hazatérve Budapestre, 1903-ban önálló műtermet nyit, amelynek népszerűsége rohamosan emelkedik. Balpgh Rudolf azonban sohasem fektette a fűsúlyt az úgynevezett kommerz-fotografálásra, mert nagy külföldi felkészültsége és művészi hajlama új terek felkutatására sarkalták. Művészi fotográfiái számos folyóiratban és kiállításon keltettek közfeltűnést és érdemei elvitathatatlanok az idegenforgalom növelése sze^pontjából, mert hiszen országunk természeti szépségeinek propagálásában jelentős szerepet játszottak Balogh Rudolf művészi tájképfelvételei. Közismertek azok a pedagógiai felvételek is, amelyek az ő keze alól kerültek ki és újabban a reklámművészettel kapcsolatos felvételei