A magyar ipar almanachja (Budapest, 1932)

I. rész - Tost Ferenc: A kertészet múltja, jelene és jövője

136

kell az kiépítést megkezdeni az egész vonalon: a növény, a mag, a virág- hagymatermesztést nagy körültekintéssel, nagy gondossággal és ami a legfontosabb, nagy hozzáértéssel és pénzbeli segítséggel kell megindítani, ügyelve persze arra, hogy a termelőnek is maradjon valami, hogy az is megtalálja a maga számadását. Hiszen ha a magyar kertészetnek a talpraállítása csakugyan és komolyan valóra fog válni, nemcsak az lesz lesz az előnye közgazdasági szempontból, hogy külkereskedelmi mérlegünk a javunkra billen, hanem az is, hogy mivel a kertészkedésnél inkább csak kézi erőt lehet használni, sokezer munkáskéz kap foglalkozást, kap kenyeret, megélhetési lehetőséget, ami szociális szempontból sem utolsó dolog. Hogy külkereskedelmi szempontokból némi tájékoztatást nyújthassunk az olvasóknak, közöljük az OMKE-nek idevonatkozó adatait, melyszerint kivitel volt kerti termékekből 1929-ben 43,200.000 pengő értékben, behozatal pedig kereken 22 millió pengőben, tehát a kiviteli többlet 21,200.000 pengő. Ha tehát a magyar kertészkedésnek a fejlesztése jó kezekbe kerül, amely kezek a gyakorlatiasság erejéből táplálkoznak, akkor bizonyos az, hogy ez a kiviteli többlet idővel 80—100 ezer pengőre is emelkedhet, amely összeg ennek a lecsonkított, elszegényedett országnak mégiscsak erős támasztékot nyújtana.

Egy igen jelentős körülményre akarjuk még az olvasók figyelmét felhívni, amely ezzel a kérdéssel szorosan összefügg. T. i. a hazai hőforrások felhasználása kertészeti célokra. Visszatérve a hollandiai kertészekre, azok, úgy mondhatjuk, mérföldes csizmákkal haladnak útjaikon, mely haladásra, a szakértelmükről és hozzáértésükről közismert német kertészek is felszisszennek, mert minden kereseti lehetőségüket veszélyezteti a hollandiai import, lettlégyen az káposzta, karfiol, virág, virághagyma, virággumó, vagy bármi más kertészeti termék, mely Hollandiából elsőrendű minőségben termelve, gondosan, szépen csomagolva, jelentkezik a világpiacon. Hiszen már Olaszországban is, ahol a rózsa, szegfű és más virág szabad ég alatt, vagy csak igen minimális védelem mellett terem meg, elképzelhetetlen mennyiségben, már ott is beférkőzött és ott is komoly versenytársává lett a Hollandiában üveg alatt hajtatott virágféle, elsőrendű minősége révén. Csodálatos és bámulatos az, hogy mit művelnek a holland kertészek, de mit művelnének, ha olyan eszközeik állnának rendelkezésükre, amilyeneket nekünk, magyaroknak a sors lépten-nyomon juttat, amelyeket azonban mi részben élhetetlenségünkből, részben pedig szegénységünkből kifolyólag kihasználni nem tudunk. Itt mindazokra a hőforrásokra és gázokra célzunk, amelyeknek mi magyarok elég bőven vagyunk birtokában, de amely hőforrások és gázok kihasználatlanul folynak és illannak el a világűrbe. Ha pl. történetesen Hollandiában a hajdúszoboszlói hőforráshoz hasonló bukkanna fel, nem telne bele egy-két esztendőnél több és ezeket a hőforrásokat azonnal körülvenné egy kertészváros, egy üvegházváros.

A hajdúszoboszlói hőforrások azok, amelyek nálunk nagy előnyt biztosítanának a magyar kertészet fellendítésének, mert már kiszámították azt, hogy ha egy primőr kertész ott üveg alatt uborkát, paradicsomot, tököt, salátát termelne, a hőforrás felhasználásával a termelés 40 százalékkal olcsóbb lenne, mint a mai rendszerrel. Az ilyen Hajdúszoboszlóhoz hasonló területek köré létesített kertészetek létesítéséhez tér-