A magyar ipar almanachja (Budapest, 1932)

I. rész - Dr. Ladányi Miksa: A magyar kézművesipar gazdasági hanyatlásának okai és megmentésének eszközei

130 A magyar kézmüvesipar gazdasági hanyatlá­sának okai és megmentésének eszközei. Az évről-évre rendezett vásárok, kiállítások ékes tanúbizonyságai annak, hogy magyar kézművesipar milyen óriási módon előrehaladt termékeinek minősége tekintetében. E termékek egyes szakmákban fel­veszik a versenyt a külföld termékeivel, sőt egyes szakmákban túl is szárnyalják azokat. Ennek dacára megdöbbenve látjuk kézművesipa­runk válságos gazdasági helyzetét, amelyen, ha gyorsan nem segítünk, a katasztrófa alig lesz elkerülhető. A válságos helyzet legfőbb kútforrása: a vesztett háború s az azt követő összeomlás. Ezt elvitatni nem lehet. De az azóta elmúlt 10 esz­tendő céltudatos, előrelátó gazdasági politikával úgy lett volna irányít­ható, hogy az elveszített háború súlyos következményei most már pusz­tító hatásukat ne éreztethessék. A gazdasági helyzetnek ma már any- nyira konszolidáltnak kellene lennie, hogy nemcsak a sokat szenvedett mai generáció megmentése volna biztosítva, de különösen a kézműves­ipar terén a fejlődés alapjának kellene lefektetve lennie. Az önálló vámterülettel kapcsolatosan létesített jó kereskedelmi szerződéseknek a kézművesipar lendületbe hozatalát kellett volna lehetővé teniök. Nagy államkölcsön kellő időben való igénybevétele s számottevő részé­ben az ipar fejlesztésére való fordítása új vért öntött a gazdasági élet minden ágának vérkeringésébe, a gazdasági élet talpra lett volna állít­ható. anélkül, hogy a következő generáció megteremtése bajokat idézne elő, mert a megerősített, új életre fakadt ipar könnyen elviselné a jövő­beli nagyobb terheket. Gazdasági helyzetünk sivárságának említett általános okozóján kívül kézművesiparunk válságos helyzetének még sok különleges oka is van, amelyeket itt meg kell említenünk. Ezen speciális okok a követ­kezők: a közszolgáltatásokkal való túlterheltetés, a közszállítások körül való megelőztetés, a hatósági és közüzemek, az export mostoha kezelése, az ipari hitelellátás hiánya, a kartelek és az anyagbeszerzés nehézségei. Talán egy gazdasági ág sincs oly aránytalanul túlterhelve közszol­gáltatásokkal, mint a kézművesipar. Az adók, különösen a forgalmi adók, amelyeket a kézművesiparos legtöbbször nem tud áthárítani a megrendelőre, elviselhetetlenek. A nagy gyárak, részvénytársaságok a mérlegek készítésének elasztikus lehetőségével aránylag kisebb közter­heket viselnek, mint a kézművesiparosok, pedig a nagyobb jövedelem aránylagosan több terhet bír el. Mellőzhetetlenül és sürgősen megszün­tetendő a forgalmiadó rendszer, másrészt igazságosabb adókivetési mód inaugurálandó s addig is, míg a viszonyok nem javulnak, az adóhátra­lékok kíméletesen hajtandók be. Külön kiemelendők a közszolgáltatások terén a társadalombiztosító intézeti magas járulékok. Eltekintve attól, hogy ezek nincsenek arányban az intézeti szolgáltatásokkal, oly nyo­masztóan magasak, hogy a kézművesipar összeroppanását idézhetik elő.

Next

/
Thumbnails
Contents