A magyar ipar almanachja (Budapest, 1932)
I. rész - Dr. Ladányi Miksa: A magyar kézművesipar gazdasági hanyatlásának okai és megmentésének eszközei
131 Különösen az aggkori biztosítási díjak beszedése legalább öt évre felfüggesztendő, mert lehetetlen, hogy akkor, mikor napi kenyérgondokkal küzdünk, megvonjuk szánkból a falatot azért, hogy az alkalmazottak aggkorát biztosítsuk. A mát nem tudjuk biztosítani, abszurdum tehát a jövő biztosítására szorítani bennünket s e miatt bennünket létalapunkban megrendíteni. Szemben ezekkel az óriási terhekkel, a közszállítások terén kézművesiparunk teljesen háttérbe van szorítva. A szállítási megbízást rendszerint generálvállakozók kapják, akik a legmesszebmenőleg kihasználják a kézművesiparosokat. Az államnak, a városnak a megbízást közvetlenül a kézművesiparosnak kezébe kellene juttatni: mindkét fél jobban járna. Az egyik olcsón jutna munkához, a másik többet érne el munkájáért s megszűnnék az a sokszor tapasztalt jelenség, hogy az iparos a generálvállakozótól vagy soha, vagy elkésve kapja meg járandóságát. A közszállításokkal kapcsolatban nem hallgatható el az a visz- szásság sem, hogy amikor mégis a kézművesiparos közvetlenül kapja a munkát, esedékes számlakövetelésének likvidálása sokszor annyira elhúzódik a bürokrácia dzsungelj ében, hogy e húzás-halasztás sokszor nagy nehézségeket idéz elő a kézművesiparos üzemében. A kézművesipar súlyos helyzetét fokozzák a még ma is garmadával fennálló közüzemek. Állami és városi olcsó tőkék befektetésével mérhetetlen konkurrenciát okoznak ezek az egyes iparágaknak. Ha a háború jogosulttá tette is az egyes közüzemek létesítését, a háború elmúltával annak minden csökevényét le kell építeni s oda kell hatni, hogy minél több adófizető alany boldogulását tegyük lehetővé. Csak olyan közüzemek fentartása jogosult és indokolt, amelyek a közbiztonsággal, közegészséggel, közforgalommal kapcsolatos szolgáltatásokat nyújtják, minden egyéb közüzem, amely a köznek különösen nem szolgál, csak a kisegzisztenciák ezreinek fenmaradását pusztítja el, a legsürgősebben megszüntetendő. Súlyosan nehezítik a kézművesipar helyzetét a kartelek, amelyek a nyersanyag beszerzését drágítják, megnehezítik. E kartelek annyira uralják a piacot, hogy velük szemben minden eszköz hatástalan. A kereskedelem szabadságának hívei vagyunk ugyan, de ami a kartelek terén van, az már szabadosság, sok tekintetben visszaélés, amely ellen az államnak kellene sorompóba lépnie. Az ipari cikkek exportja megkönnyítendő és előmozdítandó. Nem kevésbé fontos az ipari export, mint a mezőgazdasági export. Az ipar részére az export alatt az árucikkek meghitelezésével, fuvardíj kedvezmények nyújtásával volna a kivitel előmozdítandó. Hihetetlen gazdasági lendületet adna az országnak az ipari cikkek kivitelének előmozdítása, amely célból a magyar ipari termékek külföldi propagálása és külföldi piacok megteremtése volna legelsőrendű és legfontosabb feladatunk. Ha országunk lakossága ma elsősorban mezőgazdasági termeléssel foglalkozik is, s momentán mezőgazdasági terményeink értékesítése képezi is főgondunkat, a nyugati államok példája mutatja legjobban, hogy mennyire súlyt kell helyeznünk a minél intenzívebb indusztriálódásra. Fejlett ipari élet mellett nem állhat be az ország súlyos helyzete, ha 1—2 évig rossz az ország termése, mert az ipari termelés nagysága ezt 9*
