A magyar ipar almanachja (Budapest, 1932)
I. rész - Dálnoki-Kováts Jenő: Koszorús mesterek
97 és szakszerű vezetését mi sem bizonyítja jobban, minthogy az ország legnagyobb és legmonumentálisabb középületeinek kőfaragómunkái a Seenger-cég alkotásai. A királyi palota, a parlament, a tőzsdepalota, a szépművészeti múzeum, a mezőgazdasági múzeum, a lipótvárosi Bazilika, a zeneakadémia, a világhírű Halászbástya és számos banképület dicséri a vállalat kiválóságát és válik díszére, becsületére az országnak. Művészi alkotások, síremlékek, szobrok, gloriettek, márványkandallók, oltárok, fürdőszobák és ízléses dísztárgyak növelik a vállalat hírét, messze az ország határain is túl. Seenger Béla igen élénk ipari közéletet él. Az Országos Iparegyesületnek igazgatósági és végrehajtóbizottsági tagja, az Iparművészeti Társaság elnöke, a budapesti Kő- és Márványipari Szövetség elnöke, a kőfaragómestereket vizsgáztató bizottság tagja és mint a statisztikai értékmegállapító bizottság tagja, kereskedelmi tanácsos. A vállalat kitűnőségét mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy mindazokról a kiállításokról, amelyeken gyönyörű készítményeivel résztvesz, a legmagasabb díjakat nyeri el és így nyert kitüntetéseinek száma a félszáz körül van. Ezek között találjuk az Országos Iparegyesület nagy aranyérmét is, amely az iparosság Nobel-díja és amelyet minden évben csupán egyetlen vállalat nyerhet el. Ez ipari kitüntetések koronája az arany mesterkoszorú, amelyet az 1928. évi Országos Kézművesipari Tárlaton szerzett meg nagynevű vállalatának, Mellékesen említjük meg, hogy Seenger Béla a világháborúban mint tartalékos honvédszázados vett részt a bolgár, szerb és olasz fronton, ahol vitézségéért számos kitüntetésben volt része. Munkatársai, Seenger Viktor és Seenger Ervin segítenek az aranykoszorús mesternek a hatalmas méretű vállalat vezetésében. SZIKSZAY SÁNDOR mézeskalácsos m. Az iparosmunka szereteté- nek, törekvő, izzó hazaszeretetű magyar iparosnak példaképe Szikszay Sándor, akit az első Kézművesipari Tárlat alkalmával aranykoszorús mézeskalácsoskészítő mester címmel tüntettek ki. Ősei előkelő szerepet játszottak Békés vármegye történetében, de szülei elveszítvén vagyonukat, fiukat földmívesnek szánták, minthogy az öt elemi iskolán túl iskoláztatásra nem tellett. Pedig a kitűnő tanulót Szabó János esperes, a debreceni tanítóképezdébe akarta küldeni. Küzdelmes gyermekkor után ambíciója az ipar felé terelte és a már 17 éves ifjú, nagybátyja házába került, cukrász és mézeskalácsos tanoncnak. Szakmáját az alföldi városokban tanulta ki és mint fiatal segéd is, már elismerésben részesült, amikor Debrecenbe került, ahol, ha nem is az ősi kollégium falai között a latin tudományokat, egy kiváló debreceni mesternél, Boldog Gyulánál elsajátította nemcsak a hírneves debreceni mézeskalácsosnak készítését, hanem a mintáknak kidolgozását is. Ebben a magyar specialitásban csakhamar túlszárnyalta mestereit, és elismerten a legelső helyet foglalta el. Magyar motívumú munkái, amelyeket körtefából és diófából farag, valóságos iparművészeti művek. A régi magyar tradícióknak és az ipari tudásnak s a munkaszeretetnek egyaránt viselik magukon ismérveit ezek a munkák, amelyek segítségével készülnek a magyar mé- zeskalácsos-ipar legjelesebb termékei. De nemcsak ezekre a legjelesebb termékkre szorítkozik Szikszay mester munkássága, hanem kitűnő termékeket készít a cukrász- és mézeskalácsos-ipar minden más ágában is.
