A magyar ipar almanachja (Budapest, 1931)
I. rész - Szántó Menyhért: Az ipari munkával járó egészségi ártalmak
76 Az ipari munkával járó egészségi ártalmak. Irta: Szántó Menyhért. Sok ember arcáról, testtartásáról, keze állapotáról ráismerhetünk a foglalkozására. Ez onnan van, hogy a legtöbb ipari foglalkozás olyan egészségi ártalommal jár, amely valósággal jellegzetessé teszi az arckifejezést, illetve a testtartást. A mindennapi tapasztalat azt mutatja, hogy az erdőn, mezőn foglalatoskodó munkások jóval kevesebb ártalomnak vannak kitéve: jobb az egészségük, az arcuk pirospozsgás, az anyagcseréjük kifogástalan jó és általában hosszabb életűek. De azért ezek körében sem ismeretlen a betegeskedés. Mindazonáltal balhiedelem az, hogy az ipari munka önmagában véve ártalmas. Nem a munka az, ami árt, hanem a munkának helytelen beállítása és célszerűtlen végrehajtása. Meg kell ismernünk a munkának azt a kísérő jelenségét, azt a sajátságos okot, amely a munkát a betegség előidézésére alkalmassá teszi. Ennek a megismerése útmutatásul szolgálhat az ártalomnak elkerülésére, vagyis a betegség megelőzésére. Az ártalom megelőzésének első kelléke a helyes pályaválasztás. Nemcsak hogy a képességeink nem egyformák, hanem a szervezetünk ellenálló ereje is különböző az egyik-másik ipari munkát kísérő ártalmakkal szemben. Mennyivel nagyobb és általánosabb volna az emberi boldogság, ha mindenki azon a pályán működnék, amelyen legjobban boldogul és amelyen az egészsége és munkabírása a legritkábban szenved. Gyermekünk pályaválasztásánál ne mulasszuk el a tapasztalt orvos tanácsát kikérni. Aki valamely ipari munkával foglalatoskodik, ismerkedjék meg a munka egész menetével, a feldolgozásra kerülő anyagokkal, azok minden átváltozásaival és a munkaeszközökkel. Egy-két példa megvilágítja ennek a fontosságát. Most száz éve fedezte fel Irinyi János magyar tudós a gyufa készítését. 1833-ban állították fel az első gyufagyárat Bécsben. 1838-ban a bécsi közkórházban addig ismeretlen új betegséget állapítottak meg és tanulmányoztak az orvosok egy munkásleányon, aki gyufagyári munkája közben kapta ezt a súlyos betegséget: a fogak és állkapocs roncsolását, amit a foszforgőzök okoztak. Évtizedeken át igyekeztek ezt az ártalmat legyőzni az egyéni tisztaság követelményeivel, a fogak különös gondozásával; de az eredmény nem volt kielégítő: végre is nemzetközi megállapodással kirekesztették a gyártásból az ártalmas fehér foszfor használatát. Egy másik mesterségünkben — a fazekas iparban — a mesterek és családtagjaik sorában alig látni egészségtől duzzadó embert. Gyakori az eset, hogy a mesternek megbénul a keze, az ujját vagy a csuklóját nem tudja mozgatni. A fazekas felesége, gyermekei többnyire sápadt arcszínűek, a gyermekek közt sem ritka az ideg-hűdés. Korsós betegségnek nevezik ezt az állapotot, mintha elkerülhetetlenül velejárna a mesterséggel. Pedig csak a munka helytelen beállítása okozza a bajt. A cserépedény mázát gélét nevű ásványból készítik. A gelétet kézi darálón őrlik, azután megolvasztják. A gelétben igen sok az ólom. Őrléskor szanaszét hull a pora a szobában, folyton belehelik vagy lenyelik a szobában tartózkodók: a szervezetben felgyülemlő ólomnak mérgező hatása van,
