A magyar ipar almanachja (Budapest, 1931)

I. rész - Szántó Menyhért: Az ipari munkával járó egészségi ártalmak

11

ez okozza a hűdést és más betegséget. Némely községben közműhelyt állítottak fel a máz anyagának elkészítésére, akkor a mester lakása mentes marad a gélét porától és a család, sőt a mester sem kapja meg az ólombetegséget.

Az ipari munkában sok betegségnek okozója a por, ami a feldolgozott anyagból felszáll vagy a szerszámról lepattog. Ha nagyítóüveg alatt megnézzük a műhely porát, látjuk, hogy milyen élük, hegyük van a parányi porszemecskéknek. Ezt naphosszat beleheli a munkás, az megsérti, fölkarcolja a testünk lélegző csatornáját és utat nyit a fertőző csiráknak. Ez az oka annak, hogy a fémreszelők közül oly sokan javakorban, sőt egész fiatalon is tüdővészben elpusztulnak. Az ilyen műhelyt porszívó- berendezésekkel lehet és kell ártalmatlanná tenni. Fokozza a por ártalmas voltát, ha anyaga mérges hatású, ilyen pl. az ólom, réz, antimón, dohány. Szövőműhelyben, textilgyárban a lebegő parányi fonalrészecskék ingerük az ott dolgozó munkások lélegző szerveit. A fonalról letöredező szálacskákat úgy tehetjük ártalmatlanná, ha a műhely levegőjét permetező, vagy hasonló berendezéssel, állandóan nyirkosán tartjuk: a vízpárák a porszemecskékhez tapadva lassan lehúzzák a műhely alsó rétegébe. Némely ipari munka közben mérges gázok fejlődnek. Gondoskodni kell azok elvezetéséről, hogy kárt ne tehessenek. De az ipar sokirányú fejlődésével új és új ártalmak is keletkeznek, amik azelőtt egész ismeretlenek voltak. Ilyen például az újabb időben nekilendült robbantó anyagok, mérges gázok gyártása.

De a régi, megszokott mesterségekkel is szerezhetünk bajt magunknak, ha nem vigyázunk az egészségünkre. Molnárok, pékek, forrasztok, üvegfúvók könnyen kapnak tüdőtágulást. Cipészeknél nem ritka a szív- billentyűk bántalma a hajlott testtartástól, gyakori a körömméreg szűcsöknél, cipészeknél, szabóknál, kőmunkásoknál, lúdtalp a pékek, borbélyok, nyomdászok, kovácsok és lakatosok sorában.

Ezeket a bajokat mind el lehet kerülni, ha kellő fölszereléssel állunk a munkához, a munkát gondosan, egészségünkre és testi épségünkre való figyelemmel hajtjuk végre, munka végeztével alaposan tisztálkodunk, a műhely berendezése pedig megfelel az egészség követelményeinek.

Legyen a műhelyben elegendő légtér, egy-egy munkásra legalább 8—10 köbméter, kellő világosság, szellőztetés, mosdó- vagy fürdőkészlet, elegendő köpőcsésze, a munkaruhának és az uccai ruhának alkalmatos hely. Ne étkezzünk a műhelyben; étkezésre külön helyiségről kell gondoskodnunk. A műhelyt tisztán kell tartani, legalább másfél órával a munka megkezdése előtt ki kell takarítani, de ne száraz söpréssel, hanem nedves feltörléssel vagy porszívóval.

Maga a munkás egészségesen éljen, szeszes italtól, dohánytól tartózkodjék, legyen meg a kellő pihenése, elegendő alvása; ápolja az egészségét testgyakorláttal, szabad idejéből minél többet friss levegőn töltsön. Legalább is évenként vizsgáltassa meg orvossal az egészségi állapotát, hogy a netalán kezdődő egészségi ártalom figyelmetlenségéből el ne hatalmasodjék. Előfordul az az eset, hogy némelyikünket, egészségünk kímélése végett, másfajta munkára kell beosztani. Az is lehetséges, hogy pályát kell változtatnunk. Ha így élünk és így dolgozunk, akkor mégva károsabbnak hitt ipari munka sem rövidíti meg a munkabírásunkat és az életünket.