A magyar ipar almanachja (Budapest, 1931)

I. rész - Fuchs Albert: Az aggkori és rokkantsági biztosítás

75 soros latin szöveget kínnal le tud fordítani, aki a francia irreguláris igék ragozásával állítólag tisztában van, vagy végül Goethe életrajzát többé-kevésbé hibátlanul tudja fújni. Az igen üdvös filozófiai, szép- irodalmi, művészeti irányú külföldi kollégiumok mellett kevésbé költ­séges, kevésbé reprezentatív, de a nemzet szempontjából is legalább any- nyira szükséges iparosotthonokat kell létesíteni mindenütt ott, ahol kéz­műveseink valamit tanulhatnak. Ha meggondoljuk, hogy a nyugati nagy iparos-államokban a kézművesség minden jóslat ellenére még sem ment tönkre, hanem pl. a német kisipar és kézművesség folyton gyarapodott és mindenképen lépést tudott tartani a kor változó igényeivel, nem pusz­tult bele sem a háborúba, sem az inflációba, — akkor kell kutatnunk azt a forrást, amely a szükséges ellentálló erőt nyújtja. Ez pedig az ipari oktatás. Nem az, amelyik a kismester életét megkeseríti azzal, hogy a tanonciskolából elcsavargó inas miatt őt, a gazdát bünteti, amely 6 kö­zépiskolát végzett fiatal embereket olyan tanonciskolái padokba kény­szerít, amelyekben ülni sem tudnak és őket összeadni meg szorozni ta­nítja; amely népiskolai tanítókat néhány hónapos kurzuson iparos- tanonciskolai szakelőadókká képezi át és olyan „szakemberekkel“ tanít, akik olcsóbbak. Hanem az, amelyik jutalmazza a mestert, aki inasneve­léssel bajlódik, amelyik összegyűjti vidékenként a legkitűnőbb tanonco- kat és azokat otthonnal összekötött tanműhelyekben továbbképezteti az egyes szakmák legkitűnőbb mestereivel, amelyik külföldre küldi tanulni a legjobbakat — protekció nélküli legjobbakat — és visszatértük után ezekkel taníttatja az ifjabb generációkat, amelyik figyelembevéteti köz­szállításoknál és más alkalmakkor azokat a kitüntetéseket, amiket a ki­váló iparosok tárlaton, versenyeken és kiállításokon nyernek. A kitűnő segédek önállósulását meg kell könnyíteni, nem szabad az új mesterben elsősorban új adóalanyt látni, de ezzel párhuzamosan le­hetővé kell tenni az idősebb, már régen önálló mesternek is, hogy na­gyobb fáradtság nélkül továbbképezze magát. Nem lehet itt az a célunk, hogy a kézművesség és kisiparosság leg­égetőbb problémái miként való megoldásáról programot adjunk. Rá kell azonban mutatnunk arra, hogy a fentebb kifejtettek értelmében az al­kalmazottak aggkori biztosításának választott módja a kézművesség és kisiparosság létét igen súlyosan fogja érinteni és hogy társadalmi, ál­lami és nemzeti szempontból egyaránt szüksége van céltudatos intéz­kedésekre. Ezeknek az intézkedéseknek nem szabad abban kimerülniük, hogy a mestereket is biztosítjuk aggkorukra, hanem az önálló iparosokat még életükben, illetve működésük ideje alatt kell támogatni és elő kell segíteni az új iparosgeneráció megfelelő nevelését, kiképzését és társa­dalmi emelését.

Next

/
Thumbnails
Contents