A magyar ipar almanachja (Budapest, 1931)

I. rész - Dr. Bertalan István: A magánalkalmazottak szolgálati jogviszonyai

nek megállapításánál minden megkezdett három évi időszaknak szolgálatban töltött töredékét is arányosan számításba kell venni.

A rendelet 12-ik §-a értelmében az alkalmazottat megillető vég- kielégítés ciz alkalmazott elhalcdozása esetében, annak eltartásra jogosult és arra rászorult házastársát vagy kiskorú gyermekeit, ilyenek nem létében eltartásra jogosult vagy arra rászoruló szüleit vagy nagyszüleit, ha pedig igényjogosult házastárs és igényjogosult gyermek is van, felében a házastársat és felében a gyermeket vagy gyermekeket illeti meg.

A rendelet 13-ik §-a a nyugdíj jog osidto.k végkielégítését szabályozza és úgy intézkedik, hogy a munkaadó a végkielégítés követelésére jogosult olyan alkalmazottnak, akinek a szolgálati viszony alapján nyugdíjigénye is van, a végkielégítést csak abban az esetben köteles fizetni, ha az alkalmazott erre irányuló kívánságát a munkaadónak a felmondási idő lejártáig bejelenti. A munkaadó ilyen esetben a kifizetett vég- kielégítést az alkalmazott nyugdíj követeléséből levonhatja* illetőleg a nyugdíj fizetésére kötelezettől követelheti, hogy az alkalmazott részére járó nyugdíjat a végkielégítési összeg teljes törlesztéséig, az ő kezéhez fizesse ki.

A szolgálati jogviszonnyal kapcsolatosan felmerült leggyakoribb vitás kérdés, hogy ki tekintendő fontosabb teendőkkel megbízott alkalmazottnak, Sem a föntebb hivatkozott törvények, sem pedig a munkaügyi rendelet erre nézve pontos, taxatív felsorolást nem ad. A bírói gyakorlat a fontosabb munkakörnél megkívánja ,,a fokozottabb felelősséget, bizonyos önálló hatáskört, némi iniciatív tevékenységet, továbbá az illető alkalmazottnál a kereskedősegédekét általánosságban meghaladó iskolai előképzettséget“. Eszerint két évet meghaladó szolgálat esetén három hónapnál több felmondási időre csak olyan alkalmazottaknak van jogigényük, akiknek munkaköre nagy mértékben önálló, tevékenységük vezető és olyan jellegű, hogy az üzem egészének, vagy egyrészének irányítására elegendő.

Abban az esetben, ha az alkalmazott ideje két évnél rövidebb, a felmondási idő a következő: kereskedősegédeknél hat hét, fontosabb teendőkkel megbízott alkalmazottaknál pedig 3 hónap. (Lásd Ipartörvény 92, §-át).

Az ipari üzemekben a munkaadó és ipari alkalmazott — segéd — közötti szolgálati jogviszonyt az ipartörvény 88—110. §-ai szabályozzák Eszerint a munkaadó és segéd közötti viszony, ha a felek másképen nem egyeztek, vagy ha a gyárakban a munkarend másképen nem intézkedik, 15 napi felmondással megszüntethető. A fontosabb teendőkkel megbízott iparossegédek, jelesen a nagy ipari vállalatoknál, vagy gyárakban, mint könyvvezetők, pénztárnokok, üzletvezetők, utazók, raktárnokok stb. alkalmazottak tekintetében a felmondás határideje három hónap.

Felmondás nélkül, azonnali hatállyal bocsáthatja el a munkaadó alkalmazottját, ha nyereségvágyból eredő bűncselekményt követ el, ha az iparost vagy családtagját tettleg bántalmazza, vagy súlyos becsületsértést követ el, ha megintés ellenére vigyázatlanságból a ház, vagy üzlet biztonságát veszélyezteti, ha három napnál tovább terjedő szabadságvesztésbüntetésre ítélik, ha a szerződésileg elvállalt munka teljesítésére képtelen, ha undorító vagy ragályos betegségben szenved, ha a munkaadó bizalmával úgy él vissza, hogy ez az üzlet érdekeit veszélyezteti,