A magyar ipar almanachja (Budapest, 1931)
I. rész - Dr. Bertalan István: A magánalkalmazottak szolgálati jogviszonyai
57 A magánalkalmazottak szolgálati jogviszonyai. írta: Dr. Bertalan István, kereskedelmi és iparkamarai s. titkár. I. A magánalkalmazottak szolgálati jogviszonyait átfogóan szabályozó kódexünk nincs. A szolgálati jogviszonnyal kapcsolatosan felmerülő egyes kérdéseket a kereskedelmi, ipar- és csődtörvény, továbbá a kény- szeregyességi eljárásról szóló rendeletek szabályozzák. Ezekhez kapcsolódik a 1910/1920. M. E. sz. rendelet, amely jelenleg tulajdonképen a szolgálati jogviszony legfontosabb kérdéseit szabályozó alapvető jogforrás. A szóbanforgó jogszabályok nem írják körül, hogy ki a kereskedő- segéd, vagy ki az ipari, illetőleg kereskedelmi vállalat alkalmazottja. A kialakult gyakorlat szerint kereskedősegéd az, aki kereskedőnél, mint főnöknél, javadalmazás ellenében szolgálati viszonyban áll és ott kereskedői természetű munkát végez. Kereskedősegéd az utazó és az ügynök is, ha a szolgálati viszony közte és főnöke között megállapítható. A bírói gyakorlat az ipari és gyári művezetőket nem tekinti kereskedősegédnek, vagy tisztviselőnek, henem fontosabb teendőkkel megbízott iparossegédeknek. Ennek az a következése, hogy művezetők nem igényelhetnek végkielégítést. A szolgálati jogviszonyt lényegében a felek szerződése szabályozza. Az ipartörvény 88. §-a szerint ugyanis az iparos és segéd közötti viszony szabad egyezkedés tárgya. Ez a megállapodás azonban nem tárták íazhat az 1910/1920. M. E. rendelet 2., 7., 12., 18. §-ainak rendelkezéseitől, az alkalmazott hátrányára eltérő kikötéseket. A rendelet hivatkozott 2. §-a szerint a határozatlan időre kötött szolgálati szerződés csak írásban és előzetes felmondással akként bontható fel, hogy a felmondás a hónap utolsó napjára szólhat. A felmond- dási idő 2 év, vagy azt meghaladó szolgálat esetében 3 hónap, fontosabb teendőkkel megbízott alkalmazottnál pedig 6 hónap. A 7. §. értelmében az alkalmazottnak a felmondási időre járó munkabérét azon munkabér (fizetés, lakbér, bármi néven nevezendő és rendszeresen fizetett pótlék, vágj’ segély, jutalék, nyereségrészesedés, természetbeni szolgáltatások stb.) szerint kell számítani, amelyet az alkalmazott a szolgálati szerződésnek a felmondás időpontjában érvényben álló rendelkezései érteimében élvezett. Nem lehet azonban figyelembe venni a felmondási időre járó munkabér kiszámításánál azt a javadalmazást, amelyet az alkalmazott jutalom, remuneráció, továbbá nyílt árusítási í z1 etekben közvetlen a fogyasztó részére történő eladások után jutalék ci nén élvezett. A rende’et 9. §-a következőket mondja: A szolgálati viszony megszűnése esetében az olyan alkalmazottat, aki munkaadójánál legalább öt évig megszakítás nélkül állott szolgálatban, végkielégítés illeti meg. A végkielégítés öszege, minden betöltött három évi szolgálat után, az alkalmazottat a szolgálati viszony megszűnésekor megillető munkabérnek egy hónapra eső része. A végkielégítés összege azonban nem haladhatja meg az alkalmazott egy évi munkabérét. A végkielégítés összegé-
