A magyar ipar almanachja (Budapest, 1931)
I. rész - Bangha Ferenc: A vándoriparosok gyakorlásának szabályozása
56 dély zsebben könnyen elhelyezhető kemény táblájú, a vándoriparos fényképével ellátott könyvecske, amelyet a vándoriparos a fénykép alatt az engedélyt kiállító hatósági személy előtt sajátkezűleg-aláírni köteles. Az állandó műhellyel rendelkező iparosok érdekének nézőpontjából fontos intézkedése a rendeletnek az, hogy a vándoriparos segédet nem tarthat. A vándoriparos foglalkozásának gyakorlása közben köteles engedélyét magánál tartani és azt hatósági közegeknek kívánatra felmutatni. Foglalkozásának megkezdése előtt pedig az illető városban vagy községben a rendőrkapitányságnál vagy a rendőri kirendeltségnél, ilyen nem létében pedig a községi elöljáróságnál köteles láttamozás végett engedélyét bemutatni. Az a vándoriparos, aki engedély nélkül űzi iparát, vagy engedélyét nem hordja magával, vagy a korlátozó rendelkezéseket nem tartja meg, vagy iparát előbb megkezdi, mielőtt engedélyét a hatóságnál láttamoztatta volna, avagy segédet tart, 80 pengőig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő. Bármennyire világos is a rendelet szövegezése, már hatálybalépésének első évében bizonyos vonatkozásban szüksége mutakozott annak, hogy magyarázó rendelkezés bocsáttassák ki. Az ebből a célból kiadott 86529/1925. sz. kereskedelemügyi miniszteri rendelet nyomatékosan hangsúlyozza, hogy vándoripari engedély csak a vándoripart szabályozó rendelet 1. §-ában kifejezetten megnevezett vándoripari ágak valamelyikének gyakorlására adható. Olyan iparágnak vándorolva való űzésére tehát nem állítható ki engedély, amelyet az alaprendelet 1. §-a nem említ. A vándoriparos munkaköre tekintetében pedig leszegezi az újabb rendelet, hogy a vándor teknővájótól eltekintve, a többi vándoriparágakban a vándoriparos új munkát nem vállalhat, hanem csak a magával hozott anyagból, a magával hozott szerszámmal javításokat, foltozó- és toldómunkát végezhet. Ebből következik, hogy a vándoriparos nem vállalhat olyan munkát, amit egyedül nem tud elvégezni, aminek elvégzéséhez tehát segítségre van szüksége. Ilyen munka végzésére több vándoriparos alkalmilag sem társulhat. De nagyjelentőségű ez a magyarázó rendelet abból a nézőpontból is, hogy minden kétséget eloszlató módon kimondja, hogy az, akinek állandó telephelyen való ipargyakorlásra van iparigazolványa, az vándoripari engedélyt nem nyerhet, vagyis a megtelepedett iparos egyidejűleg vándoriparos nem lehet. A vándoripart szabályozó alaprendeletben nyert felhatalmazással több város élt is már. E helyütt csak a főváros idevágó intézkedését ismertetjük. A székesfőváros törvényhatósági bizottságának határozata szerint Budapesten csak azok a vándoriparosok gyakorolhatják vándoriparukat, akiknek a fővárosban állandó lakóhelyük van. A főváros tanácsa a vándoriparosok ellenőrzés^ céljából elrendelte, hogy minden vándoriparos sárgarézlapból készült rendszámot köteles ruházatán jól látható helyen viselni és köteles vándoripari engedélyét a főkapitányságnál bemutatni, magát pedig ugyanott nyilvántartásba vétetni. Arról, hogy a vándoripar ismertetett szabályozását tartalmazó rendelet az életben bevált-e, vagy sem, bírálatot mondani merész vállalkozás volna, hiszen alig néhány év telt el hatálybalépése óta. Annyi azonban kétségtelen, hogy a rendelet a vándoriparok gyakorlását egyfelől a kívánatos keretek közé szorította, másfelől megszüntette azt a bizonytalanságot, amely a vándoripar közigazgatási rendezetlensége miatt fennállott.
