A magyar ipar almanachja (Budapest, 1931)
III. rész - Dr. Gyuris István: A szegedi ipartestület
1 A SZEGEDI IPARTESTÜLET Irta: Dr. Gyuris István ipt. titkár. A szegedi ipartestület 1885 október 9-én tartotta alakuló közgyűlését, amelyen a város iparosai egyhangúlag a megalakulás mellett foglaltak állást. Az 1884. évi XVII. te. ugyanis az iparosok állásfoglalásától tette függővé a testület megalakulását. A megalakulást kimondó határozattal egyidejűleg az előkészítő munkák elvégzésére és az alapszabályok kidolgozására bizottság küldetett ki, mely munkájával hamarosan el is készült. Az alapszabályt a miniszter jóvá is hagyta. Ennek alapján a testület 1885 május 7-én kezdette meg működését. A testület első elnöke a megszűnt általános ipartársulat elnöke: Rainer Ferenc kádármester lett. Az ipartársulatok összesen 881 taggal olvadtak be az ipartestületbe; magukkal hozták meglévő vagyonukat is, melynek birtokában az ipartestület meglehetősen kedvező anyagi viszonyok között kezdte meg működését. A legelső munka a belső szervezés volt. Az ipartársulatok nem foglalták magukba az összes iparosokat, mivel csak önkéntes belépés alapján válhatott valaki taggá. Az ipartestület azonban a kényszertársulás elvén az összes, képesítéshez kötött iparosokat a törvény kötelező erejével vonja tagjai sorába. Ezért a testület tagjainak száma az első években rohamosan emelkedett. Már az első év végén 950, a második év végén 1084, 1887 december 31-én pedig 1280-ra emelkedett a tagok száma. Innen kezdve állandó és fokozatos emelkedés tapasztalható. Ezidőszerint a tagok száma megközelíti a 3500-at. Már az első években is élénken foglalkozott az ipartestület általános ipari kérdésekkel. Akciót indít az elöljáróság egy Szegeden létesítendő Kereskedelmi és Iparkamara felállítása iránt, Az akciót siker is koronázza, amennyiben 1890. évben meg is alakult a kamara. Résztvettek a testület kiküldöttei országos kongresszusokon, bekapcsolódott a testület minden országos vonatkozású ipari kérdésbe és azzal a tekintéllyel, amelyet a nem közönséges műveltségű és szakképzettségű vezetők, valamint a testület nagy taglétszáma kölcsönzött az ipartestületnek, általános figyelmet és megbecsülést biztosítottak Szeged város iparos társadalmának. Egyik legszebb mozgalom az iparosság nyugdíjügyének állandó propagálása volt. Ezt az akciót még 1898. évben kezdte el az ipartestület és szívós kitartással a legújabb időkig folytatta. Jelentős határkövek ebben a munkában 1904, 1920 és 1925. 1904. évben sikerült olyan nyugdíjegyesület létesítésének engedélyezését kieszközölni, mely a Szegedi Kereskedelmi és Iparkamara területén működött volna. Sajnos azonban ez az intézmény nem kezdhette meg működését, mert a meginduláshoz szükséges minimális taglétszámot: 1000 iparost összehozni nem tudott. Tovább dolgozott a testület és a tapasztalatok alapján az önkéntes belépés helyett az iparosok kényszertársulásának elvén igyekezett eredményt elérni. 1920. évben az ügy intenzívebb munkálására megalakul az Iparosok Nyugdíjalap Asztaltársasága, mely országos kongresszusokon diadalra is viszi a gondolatot. Az ország iparosságának megbízásából a Szegedi Ipartestület 1925-ben törvény- és alapszabálytervezetet készít, melyet elő is terjeszt az illetékes kormánytényezőknél. Az előterjesztést azonban nem követte a kívánt eredmény. Számítási és egyéb technikai nehézségek miatt az ügy megoldása késett, míg a legutóbbi évek súlyos gazdasági válsága hosszú évekre elodázta ennek az olyannyira szükséges kérdésnek megoldását. Egyéb jelentősebb akciók, melyekben az ipartestület igen élénk tevékenységet fejtett ki: iparosmester, segéd és tanoncmunka kiállítások; a kontárkérdés rendezése; az ipartörvény revíziója; a fegyenc iparűzés megoldása; az ipartestületi reform; az iparosság országos központi szervének életrehívása; az ipartestületek kerületi szervezése stb. Az országos akciók mellett az ipartestület elöljárósága nem tévesztette szem elől a testület és a tagok anyagi érdekeit sem. A tagok részére beszerző szövetkezeteket alakított, amelyek különösen a háború alatt és utáni, anyagbeszerzésre nehéz viszonyok között jelentékeny szerepet vittek. A testület vagyoni helyzete tekintetében pedig megállapítható az, hogy nemcsak megőrizték az eredeti vagyont, hanem okos gazdálkodással azt gyarapították is. Az ipartestület ugyanis örökségképen az ipartársulattól székházat kapott. A székház melletti kisebb ingatlanokat azután — amikor erre alkalom adódott — Ív
