A magyar ipar almanachja (Budapest, 1930)
I. rész - Dr. tokai Oláh Béla: Kiállítások, vásárok, mintavásárok
249 Keleti Vásár£, melynek valóban várakozáson felüli sikere volt. A vásáron nz egész Balkán, a közeli és távoli Kelet megjelent s Ausztria közgazda- sági tényezőit az eredmény megdöbbenéssel töltötte el. Félteni kezdték Bécs hegemóniáját a keleti piacokon s minden eszközt megragadtak, hogy Budapest geográfiai helyzetének előnyeit ellensúlyozzák. Éppen ezért már 1919-ben elhatároztatott a „Wiener Internacionale Messe‘-k rendszeresítése és 1920-ban már meg is nyitotta a vásár a kapuit. Megbocsáthatatlan elfogultság volna részünkről, ha az évenként kétszer megújuló Wiener Messék kétségtelenül hatalmas gazdasági fontosságát, szervezésének és adminisztrációjának kiválóságát, terjedelmét és anyagát kicsinyelni kívánnánk. Távol áll tőlünk, hogy ezt tegyük, sőt ellenkezőleg; leszögezzük, hogy az egészen újkeletű „Wiener Internacionale Messe“ egyike Európa leglátogatottabb és legfejlődésképesebb mintavásárainak s orientális kereskedelmi hatását a budapesti vásár csak úgy ellensúlyozhatja, ha ez utóbbi vásár rendezősége is állandóan szem előtt tartja a fejlődő, lüktető gazdasági élet követelményeit. Í*C * ❖ Hasonló gazdaságpolitikai megfontolások adtak életet Csehszlovákia — szintén legújabb keletű — vásárainak; nevezetesen a prágainak, pozsonyinak és reichenb er ginek. Ezek között reánk nézve legfélelmetesebb konkurrens a „Prager Mustermesse“, bár megállapítható, hogy az új köztársaság Budapesttel szemben — éppen dunai fekvésénél fogva — a pozsonyi „Dunavásárt“ óhajtja kijátszani. Mindhárom vásár 1920-ban keletkezett és sikerekben, gazdasági eredményekben mindegyre gazdagabb. A lipcsei Messe epigonvásárainak bebizonyult életképessége hatalmas lendületet kölcsönzött a vásárügynek Európaszerte; úgyhogy ma már alig van gazdasági centruma földrészünknek, mely mintavásárait időről-időre meg nem tartaná. A legfontosabb vásártartó helyek: Németországban Lipcsén kívül Berlin, Eberfeld, Majnaf rank fúrt, Hamburg, Köln, Boroszló, Königsberg, Stuttgart és Danzig; Ausztriában Bécs mellett Grác; Belgiumban Brüsszel és Antiverpen; Dániában Koppenhága; Finnországban Helsinki; Franciaországban Páris, Lyon, Lille, Bordeaux, Angliában Lond,on és Birmingham; Hollandiában Utrecht és Hága; Olaszországban Milánó, Padova és Fiume; Norvégiában Oslo; Svédországban Göteborg és Malmö, Svájcban Basel és Genf; Spanyol- országban Barcelona; Csehorszáigban Prága, Reichenberg és Pozsony; Jugoszláviában Zctgráb; Görögországban Szaloniki; végül a jelenlegi Romániában ed,dig Bukarest, Kolozsvár, Temesvár és Nagyvárad rendezett — országos és nem internacionális jellegű — mintavásárokat. Nagyvárad pedig éppen a legutóbbi időbem kapott a román kormánytól engedélyt arra, hogy kizárólagossági joggal évenként egy, vagy két nemzetközi vásárt rendezzen. Ez az engedély reánk nézve különös jelentőséggel bír, mert Nagyvárad ma a keleti internacionális kereskedelem szempontjából valóságos „szárazföldi kikötő“ s ekként ha nemzetközi vásárai létesülnek, a „Budapesti Nemzetközi Vásárok“ rendezőségének Bécsen, Prágán, Reichenbergen és Pozsonyon kívül a nagyváradi vásárokkal is fel kell vennie a küzdelmet.
