A magyar ipar almanachja (Budapest, 1930)

I. rész - Dr. tokai Oláh Béla: Kiállítások, vásárok, mintavásárok

250

Saját nemzeti intézményeink iránt való köteles tiszteletünk megtagadása volna, ha végezetül nem foglalkoznánk a „Budapesti Nemzetközi Vásár“ behatóbb ismertetésével. Mert mintavásárunk

1. a lipcsei vásár után Európa legrégibb ilynemű intézménye;

2. internacionális gazdasági jelentőségét tekintve, a többi európai mintavásároknak semmiben sem áll mögötte;

3. klasszikus példát szolgáltat arra nézve, hogy mire képes a céltudatos munka, kitartás, leleményesség és a nemzeti alkotó erő.

Mi az a természetes szükségszerűség, amely Budapestet vásártartó várossá tette s mely két évtized óta évenként megtartott mintavásárainak a legkomolyabb, internacionális megítélés szerint is, kihangsúlyozott fontosságot kölcsönzött? Erre a gyakran felmerülő kérdésre klasszikusan tömör feleletet ad egyik fővárosunkban huzamosabb időn át tartózkodott s viszonyainkat, gazdasági prediszpoziciónkat alaposan ismerő, angol közgazdász, aki a következő nyilatkozatot tette: „Anglia szemében úgy jelenül meg Magyarország, mint Kelet természetes kapuja; a Duna- medence központjában fekszik s ennélfogva vezető gazdasági szerepre hivatott a dunai államok között, melyeknek kereteiben J+0 milliónyi lélek él, ter'mel és fogyaszt“.

Valóban ez a helyzet. Magyarország, főleg pedig Budapest, ma Kelet-Európa gazdasági centruma s a hatalmas folyam, meg a szárazföldi közlekedés legfőbb útvonalai mentén természeti adottságai folytán, hivatva van arra, hogy elhatározó fontosságú tranzitóhelye legyen annak az internacionális árucserének, mely nyersanyagot szállít Keletről Nyugat felé és a nyugati ipar produktumait közvetíti a közeli és távoli Keletnek.

E megállapítás igazságát nem befolyásolja az sem, hogy különösen az utódállamok gazdasági politikája Budapestnek, Magyarországnak ezt a gazdasági elrendeltségét elvitatni s különféle intézményekkel ellensúlyozni igyekszik. E törekvés csupán azt bizonyítja, hogy országunk és fővárosunk birtokában a geográfiai fekvés kedvező voltából felmérhetetlen gazdasági előnyök vannak. Ezenkívül pedig programot állít fel mindenkori gazdaságpolitikánk számára; nevezetesen pedig azt, hogy közgazdasági intézményeinket tökéletesíteni, szaporítani s áldásthozó működésükben a lehető legintenzívebben táimogatni, az ország termelőképességét mindenáron fokozni, a kereskedelmi forgalom útjában álló természetes és mesterséges akadályokat elhárítani, közlekedési viszonyainkat megjavítani és racionáMzáilni, a leg elsőbb rendű nemzeti kötelesség, mely sem a — csupám ideiglenes megoldásokat ígérő — kompromisszumos megalkuvást, sem a tempó lefokozását nem tűri.

A trianoni békediktátum megcsonkított Magyarországa koncepciózus, harcos és mindenre — még nagy áldozatokra is — felkészült gazdaságpolitikát vár a kormányhatalom letéteményeseitől; különben reánk tipor Wien és Prága, e két veszedelmes konkurrens s elállva előttünk az utat Kelet és Nyugat felé, Budapest kezéből kiveszi az egész nemzetközi tranzitóforgalmat.

E fejtegetésnek nem célja, hogy az olvasót sötét jóslatokkal rémít- gesse. Ám helyrehozhatatlan hiba volna feledni, hogy a gazdasági harc