A magyar ipar almanachja (Budapest, 1930)
I. rész - Dr. tokai Oláh Béla: Kiállítások, vásárok, mintavásárok
244 Áttérve ezek után a mintavásárügy történelmi fejlődésének rövid ismertetésére kiindulási pontunkkal a legrégibb európai mintavásárt ,a „Leipziger Mustermesse“-t vesszük. Tesszük ezt pedig azért, mert tény, hogy minden újabban keletkezett árumintavásár a leipzigit igyekezett lemintázni s minél inkább megközelítette a világhíres modellt, annál több sikert könyvelhetett el a fejlődés során. Akik az árumintavásárokat előszeretettel minősítik az áruvásárok egyszerű folytatásának, szívesen visszaviszik a „Leipziger Messe“ ere- • detét Frigyes Ágost uralkodásának idejéig (1694—1733). Ezek azonban legkevésbé sem tekinthetők árumintavásároknak. Tipikus áruvásárok voltak ezek, melyeknek idején a vásárosok, vásári mutatványosok ezrével lepték el a várost. Tavasszal és ősszel egész szekértábor tanyázott a város minden szabadterén s a rögtönzött ideiglenes vásári csarnokok — a „Messebude“-k különös, bizarr színt, a tolongó, zajongó tömegek pedig rendkívüli élénkséget kölcsönöztek a vásártartó városnak. A „Jahr- markt“-okat azonban terjedelmük, sőt egyre jobban kidomborodó nemzetközi karakterük sem tehette mintavásárokká, mert az eladók forga- lombahozni szándékolt egész árukészletüket felhozták s ott a helyszínén eladni törekedtek. Minták alapján történő ügyletkötés csak később — 1781-ben — veszi kezdetét. De az ekkor megtartott Jahrmarktokat még mindig nem lehet tiszta típusú „Mustermesse“-k-nek tekinteni, mert a minta alapján való ügyletkötés mellett még mindegyre vígan folyik a közvetlen vásározás, sőt a detaileladás is. A vasúti közlekedés megindulása ütötte az első, mély sebet ez őseredetű áruvásáron. Megkezdődött ugyanis az utaztatás. Kereskedelmi utazók — főleg angol textilvállalatok képviseletében — üzlethelyiségükben keresték fel a vevőket s e kényelmes árubeszerzési és forgalomba- hozatali mód rövidesen népszerűvé vált, a vásárok látogatottságát pedig természetszerűleg észrevehetően csökkentette, eladók és vevők részéről egyaránt. Már-már azt lehetett hinni, hogy az utaztatási rendszer végkép megássa a híres leipzigi Jahrmarktok sírját, ám nem így történt. Lipcse megtalálta a módját annak, hogy vásárügyét újra felvirágoztassa. A sok költséget felemésztő utaztatási rendszerrel szemközt a legenergikusabb és leg céltudatosabb propagandával a valóságos, mai értelmű mintaváséir előnyeit hangoztatja s rövidesen fényes eredményt ér el, mert az érdekelt eladók és vevők egyre szívesebben jelennek meg a „Mustermesse*“ ken, melyek hova-tovább oly fontos internacionális jelentőségű gazdasági intézménnyé tornyosultak, hogy évente kétszer, tavasszal és ősszel, szokásos kapunyitásukra az egész világ felfigyel. A fejlődésnek ez a stádiuma — a tipikusan tiszta árumintavásár — azonban csak 1840 körül következik el. Tévedés tehát a „Leipziger Mustermesse“ múltját harmadfél évszázadra tenni. Nem régibb ez a múlt 90 esztendőnél. Mindez természetesen mitsem von le jelentőségéből, mely különben is évről-évre fokozatos és nagyarányú fejlődést mutat. * * * A világháború befejezése után az egész kultúrvilágon roppant nagyarányú gazdasági bizonytalanság következett be. A hadviselő népeket a háború alatt szuronyerdők zárták el egymástól. A véres Moloch iszonyú mennyiségű árukészleteket emésztett fel. A termelés megakadt, vagy
