A magyar ipar almanachja (Budapest, 1930)

I. rész - Dr. tokai Oláh Béla: Kiállítások, vásárok, mintavásárok

245

lecsökkent; mindenesetre pedig a hadviselő államok speciális szolgálatába szegődött. Piacok tolódtak el, vagy szűntek meg, úgyhogy a békeállapot utáni átmenet idejében senki nem tudott hozzávetőleges képet sem rajzolni az egyes népek gazdasági helyzetéről s termelésének kapacitásáról. Bizonytalanság ülte meg a lelkeket, mit még fokozott az egyes államok alapjaiban elhibázott politikája: a gazdasági elzárkózás.

Ily viszonyok között valósággal megkönnyebbülést keltett, amidőn 1918-ban a lipcsei nemzetközi mintavásár megnyitotta kapuit s nagyszerű felkészültséggel mutatta be: mit képes termelni a háborún átvészelt nemzetközi ipar s mit iehet remélni az elkövetkezendő jövőtől. És valóban, a lipcsei vásárok csodás arányú fejlődésének fénykora ettől az időponttól kezdődik, de ugyanez az időpont a kezdete az utóbbi meglehetősen elszaporodott újabbkeletű áruminta vásároknak is, melyeknek történelmi előzőjük nem volt. Leipzig ráeszmélt, hogy vásárintézményében felbecsülhetetlen kincset mondhat magáénak. Ám a legtöbb gazdasági gócpont is megirigyelte Leipzig sikerét és a vásárból folyó óriási gazdasági, társadalmi és idegenforgalmi előnyöket, minek következtében egyre-másra nyílnak újabb és újabb miutavásárok; elannyira, hogy a túlszaporodás már-már veszélyesnek látszik.

Amidőn azonban kiemeljük az 1918-iki lipcsei Messe rendkívüli jelentőségét, ezzel távolról sem állítjuk azt, hogy e vásárintézmény legújabb kora ezzel az évvel kezdődik. Az 1918-ik év csak az ájult Európa felrázása, új életre keltése révén vált nevezetessé, míg a vásár átszervezése, organizációjának legmodernebb alapokra fektetése már 1916-ban megtörtént. Az új rendszer kitűnően bevált; azóta a „Leipziger Internationale Messe“ mértföld járó csizmákkal halad az összes európai mintavásárok élén.-f * *

Mielőtt még a magyar szempontból legfontosabb három nemzetközi árumintavásár, nevezetesen a ívieni, prágai és budapesti ismertetésébe fognánk, legyen szabad rövid pillantást vetnünk a lipcsei vásár szervezetére és e szervezet működésének módjára; annál is inkább, mert mint mondva volt, az összes modern államok minta vásárainak organizációja: a leipziginek többé-kevésbé sikerült kópiája.

A modern értelemben felfogott árumintavásárok adminisztrációjának feladata általában három főrészre bomlik. E feladatok a következők:

1. kiállító árúsok toborzása és szakszerű elhelyezése;

2. tömeges látogatást célzó propaganda;

3. a vásárlátogató tömegek utaztatása és elszállásolása.

Lássuk, hogyan oldja meg e rendkívül nehéz feladatokat a „Leipziger Messe“?

A vásárok rendezője a „Messamt“. Ez egy kitűnően megszervezett adminisztratív intézmény, mely termeli az iniciatívákat s végzi — kapcsolatban az idegenforgalmi intézménnyekkel — az összes igazgatási és rendezési teendőket.

Ad 1. A Messamt pontos nyilvántartást vezet a megelőző vásárokon résztvett cégekről és vállalatokról. Ezekkel lehetőleg állandó kapcso-