A magyar ipar almanachja (Budapest, 1930)
I. rész - Dr. tokai Oláh Béla: Kiállítások, vásárok, mintavásárok
219 Kiállítások, vásárok, mintavásárok. írta: Dr. tokai Oláh Béla, ny. kereskedelmi és iparkamarai főtitkár. Amidőn a gazdasági jellegű kiállítások, a vásárok és árúminta- vásárok igen nagyjelentőségű intézményeinek beható ismertetésével kívánunk foglalkozni, — első kötelességünk, hogy e bizonyos vonatkozásokban rokon, viszont lényegileg meglehetősen eltérő jelleget és célkitűzést mutató gazdasági intézmények pontos definicióját igyekezzünk oly fogalmazásban megadni, mely lehetővé teszi ez intézmények jellegének, céljainak és gazdasági prediszpozicióinak preciz körvonalazását. Elvitázhatatlan tény, mikép a három említett intézmény már a történelmi fejlődés rendjén is, még inkább azonban mai modern megjele- nülési formájában igen közeli rokonsági viszonyt tart egymással, — főként abban a tekintetben, hogy valamennyinek közös jellegzője tárgyaknak, 'produktumoknak, leggyakrabbom árúknak közszemlére való kollektív kihelyezése, demonstráció, vagy nagyobb arányú versenykeltés, sőt az esetek túlnyomó részében a vásárlási kedv intenzív fokozása céljáéból. Bármily szembeszökők legyenek is azonban a rokonvonások, mégis igen lényeges különbség van egyrészt a kiállítások és vásárok, másrészt pedig a közönséges értelemben vett vásá,rok és a modern gazdasági követelmények helyes felismeréséből szükség szérűié g életre hívott ú. n. áirúmintavásáirok között. Bonckés alá kerülnek elsősorban a kiállítások. Nem mintha időrendi sorban ezek előzködnének, hanem sokkal inkább azért, mert a modern kor különleges jelentőséggel kidomborodott árumintavásárai csak a történelmi előzmények kellő ismeretén át válnak megérthető fogalommá. A kiállítások célja főképp, sőt rendszerint kizárólagosan a demonstráció, a> megismertetés, az oktatéis. Ez intézményeknek üzleti céljuk vagy egyáltalán nincs, vagy csupán mellékesen és közvetve, távolabbi vonatkozásban van. Árucsere — legalább is tömeges adás-vételi ügyletkötés — a gazdasági jellegű kiállításokon rendszerint csupán kivételesen és csakis magukra a kiállított tárgyakra vonatkozólag történik. Ez áruk mögött for- galombahozatal céljaira szánt jelentékenyebb készlet az esetek legnagyobb részében annál kevésbé van, mert hiszen a figyelem felkeltését célzó kiállítási tárgyak, a dolog természete szerint, nagyobbrészt afféle reprezantív „remeklések“, melyek legfontosabb feladatuk demonstrálni az egyes népek, bizonyos népközösségek, valamely ország, országok, vagy vidékek bizonyos szakma vagy szakmák produkcióképességének és technikai felkészültségének ténylegesen elért fokát. A kiállítóisi tárgyaknak tehált ár jellegük alig van. A kiállító nem közvetlenül a fogyasztó piac számára vonultatja fel készítményeit, hanem a nagyközönséghez, a közvéleményhez szól, melyet ilymódon oktat, tájékoztat s nem utolsó sorban ízlésének irányítására, nemesítésére törekszik. E tételünk helyességét mi sem bizonyítja inkább, mint az a közismert tény, mikép, főleg az igazi nívós kiállítások gyűjteményeinek
