A magyar ipar almanachja (Budapest, 1929)
I. rész - Az iparosok adója
56 Az az adózó, aki gazdasági (üzleti) évét szeptember 30. előtt zárja le, az adózás céljaira a naptári év végével köteles mérleget készíteni és a naptári év adóköteles jövedelme alapján adózni. A külföldi munkaadótól élvezett olyan illetmény után, amelyet nem valamely belföldi pénztár, illetőleg a külföldinek itteni állandó megbizottja fizet ki, az általános kereseti adót szintén az előző évi jövedelem összege után kell kivetni. Abban az esetben, ha az adó megállapítása nyereség-veszteségszámla alapján történik, azoknál a belföldi kereskedelmi és ipari vállalatoknál, amelyeknek a külföldön is van telepük s- amelyeknél az üzlet a belföldről a külföldi telepre is kiterjed, az egyik államban levő telep által vásárolt áruknak a másik államban történt eladásából származó nyers bevételek, valamint az ezen bevételeknek megfelelő kiadások viszonosság esetében az érdekelt telepek között egyenlő arányban osztandók fel ; ugyancsak eszerint kell eljárni viszonosság esetében az ilyen külföldi kereskedelmi vállalat belföldön lévő telepének megadóztatásánál is. A pénzügyminiszter indokolt esetben ezeket a rendelkezéseket viszonosság nélkül is alkalmazhatja. Az adóköteles tiszta jövedelem kiszámításánál a nyers bevételből a következő tételek vonandók le : 1. Az üzemi kiadások, mint például az anyagkészlet és az árukészlet beszerzésére, karbantartására és kezelésére fordított kiadások, ideértve az alkalmazót tak lakásául szolgáló épületeknek fentartási költségeit is, továbbá az alkalmazottaknak, munkásoknak járandóságai; a földhaszonbér, az üzletbér, az üzlet fentartására (vitelére) fordított kiadások, csőd esetében a esőd vitelével felmerült költségek. Mint üzemi kiadások levonhatók a házadó alá nem eső üzemi épületeknek, gépeknek és egyéb felszerelési tárgyaknak a karbantartására és pótlására fordított kiadások is. Nem vonható le a nyers bevételekből az anyag- és árukészlet beszerzésére fordított összegnek az a része, amely az év folyamán beszerzett, de az év végéig még nem értékesített anyag- és árukészletre esik. Csak tényleges kiadás lévén levonható, nem lehet levonni az üzemi célokra tényleg ki nem adott, hanem tartalékba helyezett összegeket sem. Az üzletév folyamán keletkezett, de az üzletév végéig tényleg ki nem fizetett üzleti tartozások azonban levonandók. Ezeknek a tartozásoknak az összege azután abban az évben, amelyben kifizettetett, a tényleges kiadások közül kihasítandó, nehogy tehertételként másodízben is számításba vétessék. Az ebben a pontban tárgyalt tehertételek címén általában csak azok a költségek vonhatók le, amelyek az üzleti nyers bevétel előteremtésére, annak állandó biztosítására és a meglévő üzleti vagyon fentartására és kezelésére Szolgálnak, ellenben azok a kiadások, amelyek a jövedelem fokozására, nevezetesen beruházásokra és az üzlet nagyobbítására, az üzleti tőke emelésére for- díttatnak, nem vonhatók le. Az alkalmazottak lakásául szolgáló épületek fentartási költségeihez a közterhek közül csak az ezek helyett esetleg fizetett helyhatósági adók (közüzemi pótlék, stb.) számítható ; a levonásnak azonban csak akkor van helye, ha az alkalmazottak a kapott lakásért nem fizetnek lakbért. Az alkalmazottak járandósága alatt úgy a készpénzben, mint a természetben kiszolgáltatott illetményeket kell érteni. Ha az adózó pénzbeni illetményeken kívül kedvezményes áru élelmiszereket, ruhaneműeket vagy tüzelőanyagot I
