A magyar ipar almanachja (Budapest, 1929)

I. rész - Dr. Dobsa László: A kézművesipari szervezetek fejlődésének története, különös tekintettel a hazai viszonyokra

, Kelt Szebenben, a szt. Márton pöspök hitvalló ünnepe előtti legközelebbi vasárnapon1), az úrnak 1376-ik esztendejében.«

A Nagy Lajos céhszabályzatában felsorolt mesterségeken kívül virágzó ipar az Anjouk uralkodása idejében az ötvösség, a kőműves- és ácsiparok, a posztónyírók, vászonszövök, üvegfúvók ipara.

A magyar kézművesipar még erőteljesebb virágzásnak indul Zsigmond király bosszú (1387—1437) uralkodása alatt. Zsigmond egyúttal német császár s így módjában áll a gazdag német kereskedő- és iparosvárosok intézményeit hazai földbe átültetni, a városi polgárság megerősítésével imperialisztikus politikáját támogatni. Ö már céltudatos, iparfejlesztő politikát űzött s a monopóliumok egész sorával igyekezett az arra való iparok fejlődését és versenyképességét előmozdítani.2)

A Zsigmond-korabeli céhrendtartások a mesterségeknek már szigorú elkülönítését munkálják. Az uralkodása alatt készült Ofner Stadtrecht az ötvösök, patikáriusok, kalmárok, mészárosok, halászok, kovácsok, kötélverők, talpbőr- cserzők, molnárok, pékek, pénzváltók, arany verők, sebészek, vadhúsárúlók, halárúsok, harangöntők, lakatosok, sarkantyúsok, vasöntők, tűcsinálók, ácsok, kőfaragók, kőművesek, téglavetők, utcakövezők, kocsigyárfók, bognárok, nyíl- és íjjkészítők, esztergályosok, asztalosok, nyeregkészítők, tímárok, vargák, irhakészítők, kesztyűsök, tarsolyosok, erszény- és övkészítők, posztósok, takácsok, posztónyírők, szabók, ócskaruhaárúsok, ruhafestők, vászonfehérítők, kerékgyártók céheiről, mesterségük gyakorlásának szabályairól intézkedik.3)

A XIV. században erőre kapott hazai kézműves- céhek s a városi polgárság gerincét alkotó kézművesiparosság további kedvező fejlődési lehetőséget nyertek Hunyadi Mátyás uralkodása alatt, a XV. század második felében. Az eredményes külpolitikát űző, a tudományokat és művészeteket kedvelő és pártoló király uralkodása alatt új céhek egész tömege alakul s a régiek hosszú sora újítja meg szabályait s ezek a céhszabályok már részletesen intézkednek a céhek szervezetéről, beléletéről, jogaikról, kötelességeikről és egymáshoz való viszonyukról ; a mesterekről, özvegyeikről, gyermekeikről, legényeikről és az inasokról.

A Róbert Károly, Nagy Lajos, Zsigmond és Hollós Mátyás idejében hatalmas felvidéki és erdélyi városokban az iparosság nemcsak anyagiakban bővelkedő büszke polgár, a nyugati újításokat, tapasztalatokat és tudást behozó és terjesztő kultúrális tényező, nemcsak a városok fegyveres védelmében is jeleskedő hazafi, hanem a közigazgatásban és törvénykezésben is előkelő szerepet játszó faktor. A városi főbírák és szenátorok az ő soraikból emelkednek a legfontosabb vezető tisztségekbe s Jósika Miklós bárónak nem a regényíró fantáziája adta tollára azt az állítását, hogy Róbert Károly alatt Péter ötvös- mesternek Simon nevű fia, mint ötvös, egyszersmind szepesi főispán és a szepesi vár parancsnoka volt.4)

E nagy királyok alatt létrejött kézműves-céhek hivatását és szerepét igen találóan jellemezte Jakab Elek, írván róluk a következőket :

»Valamennyi céhtestület alakulása főindokai abban központosulnak, hogy a céhkedvezmények által az iparososztálynak életmódja javúljon s bővebb és biztosabb keresetforrásai legyenek ; hogy ez vonzóvá tegye a várost s a szabf d *)

*) November 9-én. 2) Az 1405. évi I., II. és XI. t.-c., az 1435. évi XXIII. t.-c. s) Buda városának törvénykönyve (Ofner Stadtrecht von 1244—1421). Kiadták : Michnai Endre és Lichner Pál. 4) Jósika Miklós báró : A zöld vadász, 132. old. Budapest, 1929. Fővárosi Könyvkiadó R.-T.