A magyar ipar almanachja (Budapest, 1929)

I. rész - Dálnoki Kováts Jenő: Koszorús mesterek

192 hogy a messze külföldön is híres magyar cipőkészítőipar egyik legjelesebb mestere. Az arany mesterkoszorút az I. mesterverseny alkalmával nyerte el. Keresztes József esztergályosmester. Született 1881-ben Árvátfalván Udvarhely megyében. Már hároméves korában elkerült a szülei háztól nagy- atyjához, aki az asztalosipar titkaira kezdi őt már gyenge gyermekkorában beavatni. Ö azonban szívesebben fúr, farag titokban és forgatja nagybátyja esztergapadját. Ebben az időben kezdte meg báró Szterényi József a kéz­ügyességükről híres székely gyermekek »importálását« alföldi műhelyekbe. Így kerül el a millennium évében Keresztes József is fatornyos hazájából Ceglédre, ahol a kamara közvetítésével Burgmann Nándor esztergályosmes­ternél helyezik el inasként. A székely gyermek nagyszerűen megállja helyét és már a második évi tanonckodása után a tanoncvizsgán elviszi az első kitün­tetést, amit a következő évben megismétel, kiállítva egy pipatartóállványt, amely 300 darabból készült és amely munkaidőn kívül a késő éjjeH és kora hajnali órákban került ki a törekvő Keresztes József keze alól. Felszabadulása után pár hónapig vidéken dolgozik és 1901-ben Budapestre jön, ahol első útja az Iparművészeti Iskolába vezeti. Itt jeles eredménnyel végzi az iskola rendes hároméves esti tanfolyamát és egyéves alaprajztanfolyamát és bár a mindennapi kenyér megszerzése nagy gonddal jár, magánúton elvégzi a polgári iskola négy osztályát is. Végre megtakarított pénzecskéjéből 1907-ben szerény keretek között önálló műhelyt nyit és még abban az évben résztvesz a pécsi országos kiállításon a legszebb eredménnyel. Keresztes József nagy felkészültsége és letörhetetlen szívóssága dacára sem lett gazdag ember. Jóllehet kétségtelenül szakmájának egyik legjelesebb mestere, sokkal szerelmesebb mesterségébe, semhogy őt az üzleti érdekek sarkalnák. Spekuláló, filozofáló székely esze csupán kézműiparosnál látható idealizmussal mindig azon fáradozik, hogy miként fejleszthetné szakmáját. Napi gondjain kívül időt talál arra, hogy maga köré gyűjtse a szakma segédeit és az esti órákban hol elméleti, hol gyakorlati előadásokat, tanfolyamokat tart számukra, természetesen teljesen önzetlenül, csupán azért, hogy leendő versenytársai tudását bővítse és a szakma becsületét megvédje. Keresztes József sok tekintélyes asztalos állandó szállítója és keze alól nem csupán tömegmunkák, hanem műipari munkák is szép számmal kerül­nek ki. Büszke lehet arra, hogy remekbe készült csillárai, állólámpái még Amerikába is elkerültek. Az 1925. évi első Országos Kézműipari Tárlaton Keresztes József gyö­nyörű rajzú és tökéletes kivitelű csillárokkal, állólámpákka], szobor és virág- állványokkal, továbbá postamensekkel jelent meg, amelyekkel elnyerte az arany mesterkoszorút. Az 1926. évi tárlaton mintaműhelyt rendezett be és a tárlat egyik látványossága volt, amint a jeles mester dolgozva, szerettette meg mesterségét a közönséggel. Nem hiányzott az 1928. évi Országos Kézmű­ipari Tárlatról sem, ahol csavart oszlopai, csillárai és különösen gyermekágya közfeltünést keltettek. Kohn Gyula kefe- és ecsetkészítőmester. Kohn Gyula iparoscsaládból szár­mazik. Született 1877-ben. Középiskolai tanulmányait, mint jeles tanuló a legszebb reményekkel folytatja, szülei tönkremenetele azonban megakadá­lyozza őt tanulmányai folytatásában és Pápán Engel Lipót kefekötőmester­nél inas lesz. Ebben az időben igen keserves esztendőket jelentettek az inas­évek. Reggel 5 órától este 9, 10 óráig dolgoztak Kohn Gyula és társai. Egy-egy keservesen átdolgozott éjszaka után mesterével hajnalban kocsira ülve, nagyon sokszor ment zimankós időben vásározni. Végre elérkezett a felszabadulás

Next

/
Thumbnails
Contents