A magyar ipar almanachja (Budapest, 1929)
I. rész - Dálnoki Kováts Jenő: Koszorús mesterek
193 nagv pillanata, amikor azonban munkakönyvének kiadását megtagadták, mert a tanonciskolát mestere tilalma folytán nem látogathatta rendesen. Kitűnő iskolai bizonyítványa, elkészített gyönyörű munkái tették csak lehetővé, hogy felszabadítása megtörténjék. Természetesen felszabadulása után azonnal vándorútra indult és először Magyarországon kereste fel a jelesebb szakmai mestereket. így bejárta Győr, Sopront, Pécset, Debrecent, Szegedet Budapestet, majd külföldre került és Bécsben, később Mistelbachban a monarchia akkori legnagyobb ecsetgyárában nyert alkalmazást. Munkaadói az anyagkeverés és a gyártás egyéb titkát természetesen elrejteni igyekeztek a nyiltszemű ifjú elől, de eredménytelenül. Tapasztalatokban gazdagon került ismét vissza Budapestre, ahol négy évig mint segéd dolgozott. Végre elérkezett az önállósítás ideje is és a segédi ’évek alatt keservesen összekuporgatott 170 korona tőkével 1901-ben megnyitotta a Thék-féle bazárban műhelyét, amely egyúttal üzletül is szolgált. A következő évben megnősült és hitvestársában segítőtársat nyert, aki a műhely üzleti részét látta el és Kohn Gyula az üzemi teendők ellátására szentelhette minden idejét. A híres debreceni és szegedi gyárak versenyesem tudta őt háttérbe szorítani és további egy év után már hat munkást foglalkoztatott. 1903-ban kezdett behatóan foglalkozni ecsetek készítésével, jóllehet az erős német verseny nem sok reménynyel kecsegtette. A magyar festőkefék és ecsetek nem nagy bizalomra találtak a togyasztóközönség körében. Az idegenkedést azonban sikerült legyőznie, jóllehet eleinte a kereskedők még próbára sem akarták árúját átvenni. Időközben kitartó, szívós munkájának eredményeként munkakörébe felveszi mindenfajta kefe- és ecset gyártását, amire a festő- és mázolóiparnak szüksége van. Ekkor már Lipcséből szerzi be sörteszükségletét és végül teljes győzelmet aratott a német áru fölött. Munkája gyümölcsének élvezésében ót is megzavarta a világháború, de felesége e keserves évek alatt is fentartotta az üzemet. Megpróbáltatásainak legnehezebb perceit élte a háború utolsó évében, amikor Kohn Gyula visszakerült Budapestre és az anyag- és munkáshiány folytán már-már a bezárás előtt álló üzemét ismét rendbehozta. A gazdasági elzárkódás első évei az újrakezdés nehézségein annyiban könnyítettek, hogy a külföldi verseny háttérbe szorult. Ma azonban már bármilyen hálásan gondolunk is e védelemre, a versenytől nincs mit tartania, hiszen nemcsak az országban jólismertek a gyártmányai, hanem külföldön, Jugoszláviában, Romániában, Olaszországban, sőt Ausztriában is egyre növekszik vevőköre és Kohn Gyula, aki kicsiben kezdte, ma már állandóan ötven, hatvan munkásnak nyújt biztos kenyeret. Klein Mózes ezüstművesmester. Cseh Pál Lajos híres budapesti ezüst- műves ötvösmester jeles tanítványa. Született 1869-ben Oros községben. Tízéves korában került fel Pestre, ahol a szükséges iskola elvégzése után, 13 éves korában lépett be tanoncnak tanítómesteréhez és négy évi tanonckodás után, mint segéd dolgozott több mint húsz éven át mindössze két mesternél, míg végre 1907-ben önálló lett. E századnak az elején ezüstműves iparágunk ismét gyermekcipőben járt és bátran állapíthatjuk meg, hogy az újjáfejlődés- hez a lökést Klein Mózes adta meg. Gondosan tanulmányozta a küllőid fejlett ezüstműves iparát és különösen a gépek megfelelő alkalmazására terelődött a figyelme. Modernül berendezett üzeme mintaképül szolgál és a keze 13 Kohn Gyula
